Basil Bernstein kommunikációs kódelmélete
- megjegyzések és kiegészítések
Veres Mandy ismertetőjéhez -
Veres Mandy ismertetőjét a bernsteini kódelméletről összességében megfelelőnek találtam: érinti az elmélet által fölvetett leglényegesebb kérdéseket. Ezért a továbbiakban néhány olyan kiegészítést szeretnék tenni, amelyek pontosítják a képet, illetve kissé áthelyezik a hangsúlyokat. A hivatkozott irodalmat egy primér, egy szekunder irodalommal, és két - az angol munkásosztály világának jobb megértését segítő - könyvvel egészítettem ki.
Mary Douglas szociálantropológus rövid, de átfogó képet rajzol Basil Bernstein munkásságáról egy nemrégiben magyarul is megjelent esszékötetében (Douglas 2003). Ebből azt tudjuk meg, hogy Bernstein három területen vetette vizsgálat alá a társadalmi viszonyok és a kulturális átadás módjainak kapcsolatát:
1. a beszéd a szemtől-szembe kommunikációs helyzetekben;
2. az oktatási rendszer;
3. a családok.
Ez természetesen leegyszerűsítés, hiszen Bernstein
az iskolai helyzetekben és a családban való beszédet éppúgy vizsgálta, mint
az iskolai tananyag elrendezésének és számonkérésének módjait vagy a családi
viszonyok rendszerét. Akármi felé is fordította azonban figyelmét, két dolog
viszonylag állandó maradt: fő tudományos célja és kutatási módszerének fő lépései.
Bernstein fő tudományos célja kezdettől fogva az volt, hogy bemutassa:
a kulturális formákat létrehozó és a kulturális közvetítés jellegét meghatározó társadalmi és hatalmi viszonyokat;
Bernstein mindig hangsúlyozza a kulturális formák
és átadás hatalmi beszövöttségét: a haverok közötti dumálást, a gyerekek
iskolai értékelését vagy a családi munkamegosztás rendjét az emberi (társadalmi)
viszonyokból fakadó ellenőrzés részének tekinti. A társadalmi viszonyok
(struktúrák) megteremtik a gondolkodás és a beszéd formáit, vagyis létrehozzák
a kulturális megnyilvánulások struktúráit. Az egyik legfontosabb kérdés
az: a gondolatok közvetítéséhez szükséges szimbolikus rendszereket kik tartják
ellenőrzésük alatt. Talán éppen ezért nem gondolt arra Bernstein, hogy elméletét
kifejezetten kommunikációs elméletnek mutassa be. Számára a kulturális megnyilvánulási
formák mögötti (valószínűleg végső oknak tekintett) társadalmi-hatalmi viszonyok
voltak az igazán fontosak, "jó szociológusként" végső soron mindig
ezekre kérdezett rá, akár a beszéddel foglalkozott, akár mással.
Mary Douglas szerint a kutatások folyamán Bernstein mindig ugyanazokat a lépéseket
ismételte, vagyis a társadalmi folyamatban mindig a következő négy elemet vette
szemügyre:
1. az ellenőrzés rendszerét;
2. az ellenőrzés által felállított határokat;
3. a határokat szentesítő (igazoló) ideológiát;
4. azt a hatalmat, amelyet az első három elrejt;
Az elemzés mindig arra futott ki, hogy Bernstein bemutatta a társadalmi és kulturális intézmények működését nagyban meghatározó hatalom megoszlását.
A továbbiakban szeretném kiegészíteni, részletezni
azt, ahogy Veres Mandy a Bernstein által elkülönített két kommunikációs kódot
jellemezte. Bernstein az ún. korlátozott és kidolgozott kódot
leggyakrabban két társadalmi osztályhoz illetve két családtípushoz kötve mutatja
be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne általánosabb érvényessége e két
kódnak, s ezt maga Bernstein is hangsúlyozza, amikor azt mondja, hogy a korlátozott
kód érvényesül a szoros baráti kapcsolatokban, a régóta együttélő házaspárok
közötti kommunikációban, vagy egy összeszokott csapatban. A korlátozott kód
szerinti személyes érintkezés tehát mind a munkásosztálybeli, mind a közép-
és felsőosztálybeli közösségekben (így a családokban is) kialakulhat, azonban
a kidolgozott kód szerinti gondolkodás és beszédforma elsajátítására a középosztálybeli
családokban felnövekvő gyermekeknek van igazán esélye; ami pedig iskolai teljesítményeikre,
társadalmi előmeneteli esélyeikre nézve lesz jelentős pozitív hatással.
A kódok nem a nyelvi kompetenciára, hanem a performanciára (az
előadás módjára, jellegére) vonatkoznak (ahogy e két fogalmat Chomsky megkülönböztette),
s ily módon "a közlési kompetencia különböző fajtáiként értelmezhetők",
abban az értelemben, ahogy azzal Del Hymes foglalkozott (Bernstein 1996, 210).
|
Korlátozott kód
|
Kidolgozott kód
|
| Nyelvileg a közösségit, | Nyelvileg az egyénit, |
| a konkrétat, | az elvontat, |
| a szubsztanciát, | a folyamatot, |
| az "itt és most"-ot emeli ki. | a motívumokat és szándékokat emeli ki. |
| A társadalmi ellenőrzési formái inkább helyzetiek. | A társadalmi ellenőrzési formái inkább személyesek. |
| Csak korlátozottan segíti elő a szubjektív szándék nyelvi kifejezését. (Ebben a tekintetben szűk szemantikai és lexikai mező áll rendelkezésre a nyelvi kifejezések közötti válogatás során.) | Megkönnyíti a szubjektív szándék nyelvi kifejezését. |
| Gyorsabb, folyékonyabb nyelvi reagálást tesz lehetővé, ugyanakkor a jelentések... | Bonyolultabb nyelvi tervezést kíván meg, ugyanakkor a jelentések... |
| implicitebbek (rejtettebbek), | explicitebbek (kimondottabbak), |
| elnagyoltabbak és sűrítettebbek, | részletesebben kifejtettek, |
| logikailag (az oksági viszonyok tekintetében) összefüggéstelenebbek, | logikusabban felépítettek, |
| partikulárisak (helyhez kötöttek). | általános tartalmakhoz is kötődnek. |
| A nyelven kívüli közlési csatornák (pl. nonverbális csatornák) igénybevétele gyakoribb. A rövid utalások, apró gesztusok is összetett jelentéseket idézhetnek föl. | A nyelvi közlés elsődlegesebb, mert a jelentések nem egyértelműen adottak, azokat egyértelművé kell tenni. |
| Közösségi szimbólumok átadását teszi lehetővé és preferálja. | Egyénített szimbólumok átadását teszi lehetővé és preferálja. |
Ami a két kommunikációs kód társadalmi hátterét és társadalmi következményeit
illeti, a következőképpen lehet táblázatba foglalni őket.
|
Korlátozott kód - pozíció
(státusz) orientált
|
Kidolgozott kód - személy
orientált
|
| A "mi" hangsúlyozódik a nyelvi megnyilatkozásokban és azok mögött, az egymással való azonosulás magas elvárási szinten áll (mechanikus szolidaritás). | Az "én" hangsúlyozódik a nyelvi megnyilatkozásokban és azok mögött, az egymással való azonosulás alacsony szintű követelmény (szerves szolidaritás). |
| A közösségi szándék kifejeződése erőteljes követelmény a beszélővel szemben. | A beszélő szándékainak egyértelműen megfelelő beszédre ösztönöz tartalmilag és formailag is. |
| A beszélő egyéni tapasztalatai nagyrészt azonosak és közösek a hallgatóság tapasztalataival (azonos csoport, azonos életforma, élőhely, esetleg azonos státus); ezért elég tömören utalni ezekre a közös tapasztalatokra. | Nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a beszélő tapasztalatai valamennyire vagy jelentősen eltérnek a hallgatóság tapasztalataitól; ezért kénytelen ezekre az eltérő tapasztalatokra koncentrálni. |
| A beszélő egyéni előfeltevései és elvárásai nagyrészt azonosak és közösek a hallgatóság előfeltevéseivel. | Feltételezhető, hogy az értelmezéshez alapot biztosító előfeltevések és elvárások különböznek az "én" és a "másik" esetében. |
| A többi személy szándéka magától értetődő, csakúgy, mint a fogalmak és cselekvések jelentése, ezért a jelentéseket nem szükséges verbálisan kibontani. | Mások szándékai egyáltalán nem biztosak és magától értetődőek a beszélő számára. |
| A kommunikáció inkább státusra, pozícióra irányul, egy általános (általában véve azonos) másikat tételez fel. | A kommunikáció inkább személyre irányul, egy elkülönült "másikat", az én és a többiek közötti szakadékot tételez fel. |
Bernstein hangsúlyozza, hogy a két kommunikációs rendszer egésze között nincs
értékbeli különbség. A korlátozott kód szerinte "óriási potenciális
erővel, nagy metaforakészlettel rendelkezik, egyedülálló esztétikai lehetőségeket
rejt magában, igen sokféle jelentést hozhat létre" (1996, 207). Bizonyos
intézmények (pl. az iskola) és intézményes elvárások, gyakorlatok azonban nem
kedveznek a korlátozott kódot elsajátító személyeknek. Ha ezek az intézmények
a közép- és felsőbb osztályok által preferált kidolgozott kódot szentesítik,
terjesztik, és teszik gyakorlataik mércéjévé (pl. a hivatali életben, a pénzügyi,
a művészeti szektorban, a politikában, a tudományban, az iskolai tananyag meghatározásában
stb.), akkor ez társadalmi szinten kialakíthatja a két kód értékbeli különbségének
képzetét és megerősítik ezen osztályok domináns befolyását a társadalmi térben.
Végül, szeretném felhívni a figyelmet két olyan munkára, amely nagyban segíthet megérteni Bernstein gondolatait, mivel ugyanazt az angol munkásosztályt mutatják be etnográfiai alapossággal, mint Bernstein, csak egy-két évtizeddel korábbi, illetve későbbi képet kapunk erről a világról. Az egyik Richard Hoggart Művelődés, gondolkodás, szokások: Az angol munkásosztály - belülről c. könyve (1975), mely kevésbé elméleti, sokkal inkább elbeszélő-leíró jellegű. A másik Paul Willis A skacok. Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra c. munkája (2000), mely viszont mély elméleti alapozottságú mű. Mindkét szerző a brit kritikai kultúrakutató iskola jelentős alakja.
Hivatkozott irodalom
Bernstein, Basil (1989): Társadalmi réteg és nyelvfejlődés: a szociális tanulás elmélete. In: Buda B. (szerk.) Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény I. Bp., Tankönyvkiadó, 147-162.
Bernstein, Basil (1996): Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Meleg Cs. (szerk.): Iskola és társadalom. JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 207-236. (Eredetileg in: Társadalom és nyelv. Gondolat, Bp. 1975, 393-435.)
Douglas, Mary (2003): Az emberek beszélnek. In: Rejtett jelentések. Bp., Osiris, 206-214.
Hoggart, Richard (1975): Művelődés, gondolkodás, szokások. Az angol munkásosztály - belülről. Bp., Gondolat.
Willis, Paul (2000): A skacok. Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Bp., Új Mandátum.
Felföldi Barnabás, 2004 április 2.