Csányi Vilmos: Az emberi természet biológiai gyökerei

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Humánetológia

Az elmélet érvényességi területe
Csányi az embert etológiai, evolúciós szempontból, tehát mint az állatvilág tagját, egy különleges emlős fajt vizsgálja. Génállományunk csak egy-két százalékban különbözik a csimpánzétól vagy a bonobóétól, viselkedésünkben, kommunikációnkban azonban sokkal jelentősebb eltérések tapasztalhatók. Az ember abban különbözik a legjobban az állatvilág bármelyik tagjától, hogy viselkedése kettős meghatározottságú, mert kultúrája van, amelyet bonyolult tanulási, szocializációs folyamatok során szerez, és amely a genetika korlátain belül alapvetően meghatározza viselkedését. Az elmélet célja az ember különleges viselkedésformáinak - például a csoportszinkronizáció, a nyelvek használata, az absztrakt gondolkodás, a kultúra-, és társadalomalkotás - biológiai, evolúciós eredetének magyarázata.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az emberi viselkedés komplex, vagy humán viselkedési komplexum magában foglalja a csak az emberre jellemző kommunikáció-típusokat is. A humán viselkedési komplexumnak három fő összetevője van:

1. a csoportélettel kapcsolatos viselkedési formák;
2. a csoporttevékenységek összehangolása;
3. a konstrukciós tevékenységek.

Az első a természetes csoportszerkezettel kapcsolatos: az embernek jelentősen csökkent a csoporton belüli agressziója, míg az idegen csoportok tagjaival szembeni agresszió lényegében változatlan maradt. A lecsökkent agresszió lehetővé tette az együttműködés legfejlettebb formájának, a kiegészítő együttműködésnek a megjelenését, a táplálékmegosztást és a csoport iránti hűséget.

A második a csoporttevékenységek összehangolásával kapcsolatos: az embercsoport képes tagjainak érzelmeit, viselkedését és a legtöbb esetben mindkettőt egészen finoman összehangolni.

A harmadik összetevő a legkülönbözőbb konstrukciós tevékenységekben nyilvánul meg: a kommunikációt szolgáló emberi nyelvben, a tárgyak és szerszámok használatában, valamint az akciók és szociális viszonyok konstrukciójában.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó: Csányi aprólékosan leírja az ember és az emberszabású majmok viselkedése közötti különbségeket, majd evolúciós szempontból megkísérli megmagyarázni ezeket.

A koncipiálásba bevont funkciók

1.) Az ember csoportélettel kapcsolatos viselkedési formái:
szociális vonzódás, zárt csoportok
csökkent és szabályozott belső agresszió
idegengyűlölet
táplálékmegosztás
kiegészítő együttműködés
több funkciójú szexualitás
szülői gondoskodás
csoportindividualitás
csoporthűség

2.) A csoportviselkedés összehangolásának fő tényezői:
az emóciók szinkronizációja
empátia, hipnózis
mímelés
szociális tanulás: másolás
imitáció, mintakövetés, tanítás, fegyelmezés
szabálykövetés
ritmus, ének, zene, tánc, rítus

3.) A konstrukciós képességek:
mímelés
nyelvhasználat
absztrakciós képesség
tárgyak használata és készítése
logikai szervezés: gépek, technológiák, akciók szerkesztése
személyes és csoportakciók
kiegészítő kooperáció

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet biológiai, etológiai és genetikai alapokon nyugszik, ám mivel az embert vizsgálja, szoros kapcsolatban van az antropológiával, etnográfiával, szociológiával, kommunikáció- és kultúrakutatással is.

Az elmélet-alkotás célja
Csányi az etológia eredetileg az állati viselkedés tanulmányozására létrejött tudományát kísérli meg kiterjeszteni az emberi viselkedésre is. A humánetológia az emberszabású majmok és az ember viselkedése, kommunikációja között tapasztalt eltérésekre evolúciós magyarázatokat ad.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Biológia, etológia.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Biológia, etológia, genetika, archeológia, etnográfia, kulturális antropológia, kultúrakutatás, kommunikációkutatás, szociológia, társadalomtörténet.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Bereczkei T.: A génektől a kultúráig, Budapest, Gondolat, 1991.
Csányi V.: Az emberi természet: Humánetológia, Budapest, Vince Kiadó, 1999.
Csányi V.: Evolúciós rendszerek, Budapest, Gondolat, 1988.
Csányi V.: Etológia, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.
Darwin, Ch.: A fajok eredete, Budapest, Typotex, 2000.
Eibl-Eibesfeldt, I.: Human Ethology, New York, Aldine de Gruyter, 1989.
Lorenz, K.: Összehasonlító magatartáskutatás: az etológia alapjai, Budapest, Gondolat, 1985.

Bodoky Tamás, 2004. április 4.