Buller, David - Burgoon, Judee: Interperszonális megtévesztés elmélet

Az adott kommunikációelmélet szokásos megnevezése:
Interperszonális megtévesztés elmélet

Az elmélet érvényességi területe:
Beszédtevékenység, személyközi kommunikáció.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Funkcionális kommunikáció-fogalom.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elméletalkotók empirikus elkötelezettségéből adódóan magyarázó elmélet.

A koncipiálásba bevont funkciók:
A megtévesztés fogalomkörébe tartozó közlésmódok ill. stratégiák, úm. meghamisítás, elhallgatás, mellébeszélés. Az információ manipulálása.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek:
A "küldő" és a "befogadó" észlelései. Társadalmi valóságkép.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák:
Nonverbális (kiszivárgó) jelek ill. eszközök; metakommunikáció; interaktivitás ill. interaktív közeg; kognitív erőfeszítés; a nyel célirányos alkalmazása; a megtévesztőket jellemző magatartáskorrekciók; a megtévesztésben jelen lévő interperszonális és egyéni motivációk; jóhiszeműség; gyanakvásból adódó puhatolózás és magatartásbeli alkalmazkodás.
A megtévesztéssel foglalkozó kutatások azt mutatják, hogy a nonverbális jelek nem olyan megbízható mutatói a megtévesztésnek, mint gondolnánk. A különféle stratégiákat alkalmazó (pl. meghamisítás, elhallgatás, mellébeszélés) aktív félrevezetők őszintének ható előadásra törekedve, képesek úgy alakítani az információt, hogy az hihető legyen; figyelnek a hatásra, ha a megtévesztett személy kétkedést mutatna; megteszik a szükséges, gyanakvást leszerelő (pl. mosolygás, bólogatás, figyelmesség) ellenlépéseket. Másfelől az emberekben éppen akkor ébred fel a gyanakvás, amikor igazat, igazságot hallanak.
Az elméletalkotók szerint a megtévesztés során sokkal inkább az interakció játszik központi szerepet, s nem a résztvevők személyisége. Nem tételezhetjük fel ugyanis, hogy ha egy történet elhangzik, akkor a másik személy verbálisan vagy nonverbálisan néma marad: azaz mindenképpen reagálni fog az elhangzottakra.
A megtévesztés stratégiája folyamatosan kognitív erőfeszítést igényel: a közlőnek tudatosan kell alakítania az információt, törekednie kell a szavahihetőségre, őszinte előadásmódra, folyamatosan figyelnie kell üzeneteinek hatására, nem érheti váratlanul szavahihetőségének megkérdőjelezése, fel kell készülnie az üzenetét követő kérdésekre.
Buller és Burgoon kiszivárgásnak nevezi a belső állapotról árulkodó nonverbális jeleket.
Az elméletalkotók a megtévesztés megítélésében a megtévesztő indítékát minősítik, ami azért nem egyszerű, mert - szerintük - minden megtévesztés egyszerre legalább három célt szolgál: meghatározott feladat elvégzését vagy egy cél elérését; kapcsolatteremtés vagy annak fenntartását a másik féllel; egyik vagy mindkét fél hírnevének megőrzését. Ezért a megtévesztés során egyszerre hatnak az interperszonális és egyéni motivációk.
Az üzenetekben négy stratégiai szándékot értek tetten, melyek a következők: bizonytalanság és határozatlanság; távolságtartás, visszahúzódás és bezárkózás; elhatárolódás, énkép- és kapcsolatvédelmező viselkedés.
Az elméletalkotók szerint a célirányos stratégiai lépések hozzájárulnak a megtévesztés sikeréhez.
Jóhiszeműség - gyanakvás dilemmája.
A megtévesztő személy alkalmazkodása partnere gyanújához félrevezető lehet.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Judee Burgoon az elvárások megsértéséről szóló elméletében azt állítja, hogy olykor a szabályok megsértése bizonyul a legjobb kommunikációs stratégiának (akár a megtévesztés során is), mindazonáltal egy jó kommunikátor egy interaktív helyzeten belül nagyobb eséllyel alakít ki olyan félrevezető helyzetet, amely nem tűnik furcsának.
Miron Zuckerman nonverbális kiszivárgásról szóló elméletében arra mutat rá, hogy melyek a megtévesztést leggyakrabban kísérő akaratlan nonverális viselkedésformák. Ezek a következők: sűrű pislogás és kitágult pupillák; gyakori beszédtévesztések; a beszéd gyakori akadozása; felemelt hang; nagyszámú ellentmondás a verbális és a nonverbális csatornák között. Az arcmimika nem szerepel felsorolásában. Ezt azzal magyarázza, hogy mivel arcunk összetett üzenetek közvetítésére képes, arra stratégiai megfontolásokból jobban figyelünk, jobban ellenőrizzük, mint hangmagasságunkat vagy testmozgásunkat.
McCornack megtévesztés elmélete szerint létezik egy ún. hallgatólagos társadalmi szerződés az egymáshoz való kölcsönös őszinteségről. Ez egy kimondatlan megállapodás. Ennek értelmében a partner még akkor is hajlandó hajlandó az interperszonális üzeneteket őszintének, hitelesnek és egyértelműnek tekinteni, ha a beszélő hazudik. A megtévesztést kutató szakemberek egy része az igazmondás feltételezése mögött egy olyan megértést segítő kognitív folyamatot, vagy rövidített eljárást vélnek, amellyel a beszélgetés során ránk zúduló verbális és nonverbális jelek tömegét kíséreljük meg kikerülni. Ha a megtévesztés nem teljesen nyilvánvaló, hajlamosak vagyunk belekapaszkodni az őszinteség első jeleibe, és elbarikádozzuk magunkat minden attól ellentétes jelzéstől.
Interakciós játszmák. Játszmaélméletek.

Az elméletalkotás célja:
Az interperszonális megtévesztés elmélete azt mondja ki, hogy az emberek interakciós helyzetekben könnyen megtéveszthetők. Laboratóriumi körülmények között vizsgálva, nagyon ritka az olyan ember, aki hatvan százaléknál pontosabban le tudja leplezni a megtévesztést. Az elméletalkotók megkérdőjelezték azoknak a többszörösen ellenőrzött tanulmányoknak a hitelességét, amelyek a hazugság leleplező jeleit tévedhetetlenül körülhatárolják. Úgy vélték, az árulkodónak tartott nonverbális jelek nem megbízható mutatói a megtévesztésnek. Rámutattak arra, hogy a hazugság leleplezésére nem az egyirányú kommunikációs kísérletek a legalkalmasabbak - azaz szakítani kell a kommunikáció dinamikáját figyelmen kívül hagyó statikus megközelítéssel -, ugyanis a megtévesztés egy interaktív kommunikációs tevékenység. Leleplezésére ezért minden tényezőt számításba kell venni, amely hatással van az interperszonális kapcsolatra: a befogadók reakcióit a megtévesztők közléseire; hogyan módisítják ezek a válaszok a kommunikáció kimenetelét - ezzel a megtévesztés sikerességét; a megtévesztés konkrét körülményeit; a nonverbálisan kiszivárgó jeleket; magát az interakció közegét; a megtévesztésben jelen lévő interperszonális motivációkat; "a küldő és a befogadó észleléseinek körkörös spirálját, amely az interakció során végig folyamatosan hat a viselkedésre és az azt követő újabb észlelésre." Buller és Burgoon elmélete tehát egy igen sokrétű magyarázatot ad arra, hogy mi megy végbe a megtévesztés során. Bizonyították továbbá, hogy a minél pontosabb megértés érdekében a lehető legteljesebb komplexitásban kell megragadni a témát. Az elmélet megkérdőjelezi, hogy vajon valóban olyan szemfülesek és kiválóak vagyunk-e a hamiság leleplezésében, mint azt gondoljuk magunkról.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
A beszélt nyelvi megnyilatkozások világa: interperszonális kommunikáció ill. üzenetek. Meggyőzés.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
Noha Buller és Borgoon nem foglalkozik a megtévesztés etikai aspektusával, érdemes fontolóra venni az elmélettel kapcsolatban például Kant kategorikus imperatívuszát; az ötödik századi püspök, Ágoston A hazugságról című tanulmányát, amelyben Kanttal ellentétben felismert valamiféle rangsort a hazugságok súlyát illetően; valamint Sissella Bok igazmondás alapelvét, amely elutasítja a következmény központú etikát, és azt állítja, hogy "az igaz állítások minden esetben előbbre valók a hazugságnál, ha csak rendkívüli körülmények mást nem diktálnak."

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, Harmat, Budapest, 2001. (92-107. old)

Buller, Bavid B. and Burgoon, Judee K., "Interpersonal Deception Theory", Communicaton Theory, Vol. 6, pp. 203-242.

Zuckerman, Miron and Driver, Robert, "Telling Lies: Verbal and Nonverbal Correlates of Deception", Multichannel Integrations of Nonverbal Behavior, Aron Siegman and Stanley Feldstein (eds.), Lawrence Erlbaum Associates, Hillsdale, N.J., 1985, pp. 129-148.

Buller, Bavid B. and Burgoon, Judee K., "Emotional Expression in the Deception Process", in Handbook of Communication and Emotion: Research, Theory, Applications, and Contexts, Peter Andresen and Laura Guerrero (eds.), Academic Press, San Diego, 1998, pp. 381-407.

McCornack, Steven, "Information Manipulation Theory", Communication Manographs, Vol. 59, 1992, pp. 1-16.

www.afirstlook.com

Az összefoglalót készítette:
Ferenczi Andrea
Budapest, 2004. június 9.