Aaron Lynch: "Thought Contagion: How Belief Spreads Through Society: The New Science of Memes."

(Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése)
Aaron Lynch könyve a memetika elméletének egy részterületét járja körül. A kulturális evolúciós elméletnek azon részterületével foglalkozik, ami a címben megjelölt "thought contagion" azaz gondolati fertőzés definícióját és terjedésének leírását jelenti.

(Az elmélet érvényességi területe)
Lynch elméletének érvényességi területe az emberi kultúra lehetne, amennyiben itt elméletről lenne szó. Ám amint azt Lynch a bevezetőben világossá is teszi, sokkal inkább van szó továbbgondolásról, spekulációról, mint bármi másról. A Lynch által megragadott gondolat a memetika egy alesete: azokkal a mémekkel foglalkozik a könyv, amelyek definíciója szerint ki képesek emelkedni a mémek "csőcselékéből" gyakoriságukban: "Yet Durham admits that in special circumstances, memes can depart from the mainline rout to prevalence. Such 'special case' memes are the ones I call thought contagions". (p. 25). Úgy látszik, őt is megfertőzte a meta-mém, a mém mémje.
Talán keveset hangsúlyozza a könyv belső anyagában, de minden, amit leír, az elejétől bevallottan a gondolatkísérlet kategóriáját meríti ki. Szavai szerint "kutatási programot" akar adnia memetika tudományának, és tulajdonképpen a könyv nagy részében azon mereng, vajon mit magyarázhat még ez a nagyszerű elmélet?! Így jutunk el aztán olyan furcsa állításokhoz, mint hogy a lányok azért szeretnének kisbabát, mert már nem játszhatnak a játék babákkal, vagy hogy a kommunizmus mémje a szegény néprétegek által terjed, akik ettől várják felemelkedésüket.
Ezek a spekulációk talán igazak is lehetnek, ám Lynch nem utal arra, hogy bármiféle bizonyítással próbálná terhelni állításait. Marsden kritikája emiatt megy odáig, hogy tulajdonképpen "rossz viccnek" titulálja Lynch alkotását, amelyet az író természetesen vehemensen tagad válaszában.
Nekem személyes kedvencem a "memetika és kommunikáció tudomány" című mintegy másfél oldalas fejezet, amelyben kommunikáció elmélet helyett kaliforniai napenergia-hasznosításról esik szó.

(Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa)
A memetika a mímelésre, az utánzásra épít, mint kommunikációs aktusra. Lynch könyvében nem megy túl ezen a fogalmi meghatározáson, ám pontosítja a tételt az általa tárgyalt "gondolati fertőzések" esetére: olyan gondolatot tekint fertőzőnek, amely neuronok mintázatát jelenti az agyban úgy, hogy eme mintázat korábban már más agyban előfordult. Kommunikáció ezen minták átadását jelenti.
A humán etológia álláspontja szerint, leszámítva néhány fejlettebb majomfajt, csak az ember képes az utánzásra, amely -ellentétben a közvélekedéssel- egy meglehetősen komplex folyamat. (E funkció működését pl. Blackmore úgy írja le, mint amelyhez három lépés szükséges: annak eldöntése, hogy mit imitálunk(1), a mozgás, a jelenség elképzelése, leképezése a saját nézőpontunkra (2), végül a mozgás motorikus megvalósítása.)
A memetika ún. vektorokként definiálja a kommunikáció aktusok eszközeit, definíciója szerint vektor az, amely önreferencia hiányában tárol mémet - ilyen vektor lehet tehát egy plakát, egy könyv vagy akár az emberi szó. A tárolásra két gazda közötti úton van szükség.

(Az elmélet leíró vagy magyarázó?)
A gondolati fertőzések elmélete az emberi viselkedések terjedését magyarázza. Azt állítja, hogy a memetika magyarázatot tudhat adni arra, hogyan megy végbe a történelmi fejlődés, magyarázza a vallások, a felfedezések és találmányok, a kultúrák terjedésének történetét.

(A koncipiálásba bevont funkciók és dinamikák)
A kultúra terjedése és fennmaradása a memetikusok szerint az utánzás segítségével létrejövő átadás által valósul meg. Az írás megjelenésével kezd el kibővülni az emberi eszköztárak (vö.: vektorok) amelyek a mémátadásban hasznosulhatnak. A folyamat végén, amely a könyvnyomtatáson és az elektromos eszközökön át az intetrnetig vezetett, ma egy olyan globális és másolásában egyedülállóan pontos médiummal rendelkezik az emberiség, melynek hatása a kultúra megváltozására még csak kezdeteiben érzékelhető.

(A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek)
Alapvetően memetikai könyvről lévén szó, Lynch-nél a fő szerkezeti egység maga a mém. A génekhez hasonló replikátort R. Dawkins vezette be 1975-ben a köztudatba, nevet adva ezzel egy már régóta kutatott és megfogalmazott irányzat központi egységének -- egyfajta gondolat-kísérletként az önző géneket tárgyaló elméleti értekezésének végén. A több összekapaszkodott mém a mémplex nevet nyerte el a memetikában. Ilyen mémplexnek tekintik a memetikusok például az összetett hiedelmeket, városi legendákat, vagy akár a vallásokat.

(Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal)
A memetika legfontosabb külső kapcsolatát, egyben az analógia alapját a genetika, illetve korábban a darwini - azóta "egyetemessé" kiterjesztett evolúciós elmélet jelenti. A kapcsolat meglehetősen direkt: a mémet, mint a darwini értelemben vett szelekció alapját, azaz replikátort, a darwini hasonlat nyomán ugyanolyan tulajdonságokkal ruházza fel az elmélet, mint a géneket. Ebbe az is beletartozik, hogy a mém nehezen definiálható marad - ugyanúgy, mint ahogy ma sem tudjuk pontosan, mit kódol, és mekkora is egy gén.

(Az elmélet háttérdiszciplínái)
A fertőző gondolatokról mintegy 150 éve születnek elméleti megközelítések, mint ahogy azt hosszan sorolja Paul Marsden Lynch könyvéről írt meglehetősen kemény kifejezéseket használó kritikájában.
Az evolúciós pszichológia a leginkább ható diszciplína, a legfontosabb szerkezet, háttérdiszciplína pedig a darwini evolúciós modell és annak univerzális alkalmazása.

(A koncipiálásba bevont színterek)
Tekintettel arra, hogy a memetika a kulturális evolúció egészét hivatott magyarázni, az elmélet színtere maga az emberi -legszélesebb értelemben vett- kultúra.

(Az elmélet eredeti alkalmazási terepe)
A fertőző gondolatok és a memetika eredeti alkalmazási területe a genetika, a darwini természetes szelekciós elmélet nyomán.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

BALDWIN J. M. 1894. Imitation: A Chapter in the Natural History of Consciousness, Mind, 3:25-55.

BLACKMORE S. 1999. The Meme Machine, Oxford University Press, Oxford. [JASSS review]

BOYD S. and P. J. Richerson 1985. Culture and the Evolutionary Process, University of Chicago Press, Chicago, IL.

BURNS T. R. and T. Dietz 1992. Cultural Evolution: Social Rule Systems, Selection, and Human Agency, International Sociology, 7:259-283.

CAVALLI-SFORZA L. L. and M. W. Feldman 1981. Sociocultural Transmission and Evolution: A Quantitative Approach, Princeton University Press, Princeton, NJ.

CLOAK F. T. 1975. Is a Cultural Ethology Possible? Human Ecology, 3:161-182.

DAWKINS R. 1976. The Selfish Gene, Oxford University Press, Oxford.

DAWKINS R. 1993. Viruses of the Mind. In B. Dahlbohm, editor, Dennett and His Critics, Basil Blackwell, Oxford, 13-27.

DENNETT D. C. 1990. Memes and the Exploitation of Imagination, Journal of Aesthetics and Art Criticism, 48:127-35.

DENNETT D. C. 1991. Consciousness Explained, Penguin, Harmondsworth.

DENNETT D. C. 1995. Darwin's Dangerous Idea: Evolution and the Meanings of Life, Allen Lane, London.

DURHAM W. H. 1991. Coevolution: Genes, Culture and Human Diversity, Stanford University Press, Stanford, CA.

DURKHEIM E. 1952 [1897]. Suicide: A Study in Sociology, Routledge, London.

FLINN M. V. 1997. Culture and the Evolution of Social Learning, Evolution and Human Behavior, 18:23-67.

GATHERER D. 1998. Why the Thought Contagion Metaphor is Retarding the Progress of Memetics, Journal of Memetics - Evolutionary Models of Information Transmission, 2, <http://www.cpm.mmu.ac.uk/jom-emit/1998/vol2/gatherer_d.html>.

HEYES S. C., L. J. Heyes, H. W. Reese and T. R. Sarbin, editors, 1993. Varieties of Scientific Contextualism, Context Press, Reno, NV.

HULL D. L. 1988. Science as a Process: An Evolutionary Account of the Social and Conceptual Development of Science, University of Chicago Press, Chicago, IL.

JAMES W. 1880. Great Men, Great Thoughts, and the Environment, The Atlantic Monthly, October, 46(267):441-459.

LANGTON J. 1979. Darwinism and a Behavioural Theory of Sociocultural Evolution: An Analysis, American Journal of Sociology, 85:288-309.

LA PIERE R. T. 1934. Attitudes Versus Actions, Social Forces, 13:230-237.

LE BON G. 1903 [1895]. The Crowd: A Study of the Popular Mind, T. Fisher Unwin, London.

LEVY D. A. and P. R. Nail 1993. Contagion: A Theoretical and Empirical Review and Reconceptualization, Genetic, Social and General Psychology Monographs, 119:235-183.

LOVEJOY A. O. 1936. The Great Chain of Being: A Study of the History of an Idea, Harvard University Press, Harvard, MA.

LUMSDEN C. J. and E. O. Wilson 1981. Genes, Mind and Culture, Harvard University Press, Harvard, MA.

LYNCH A. 1996. Thought Contagion: How Belief Spreads through Society: The New Science of Memes, Basic Books, New York, NY.

MARSDEN P. S. 1998. Memetics and Social Contagion: Two Sides of the Same Coin? Journal of Memetics - Evolutionary Models of Information Transmission, 2, <http://www.cpm .mmu.ac.uk/jom-emit/1998/vol2/marsden_p.html>.

MARSDEN P. S. 1999. A Strategy for Memetics: Memes as Strategies, Journal of Memetics - Evolutionary Models of Information Transmission, 3, <http://www.cpm.mmu.ac.uk/jom-emit/1999/vol3/marsden_p.html>.

MEDAWAR P. 1959. The Future of Man, The BBC Reith Lectures. [Transcript ]

MONOD J. 1971. Chance and Necessity, Alfred E. Knopf, New York, NY.

PETTY R. E. and J. T. Cacioppo 1981. Attitudes and Persuasion, William C. Brown Company, IA.

PLOTKIN H. C., editor, 1982. Learning, Development, and Culture: Essays in Evolutionary Epistemology, John Wiley and Sons, Chichester.

PLOTKIN H. C. 1994. Darwin Machines and the Nature of Knowledge, Penguin, Harmondsworth.

POPPER K. R. 1979 [1974]. Objective Knowledge: An Evolutionary Approach, revised edition, Clarendon Press, Oxford.

RINDOS D. 1985. Darwinian Selection, Symbolic Variation and the Evolution of Culture, Current Anthropology, 26:65-88.

RINDOS D. 1986. The Evolution of the Capacity for Culture: Sociobiology, Structuralism, and Sociocultural Selectionism, Current Anthropology, 27:315-332.

ROGERS E. M. 1995. Diffusion of Innovations, fourth edition, The Free Press, New York, NY.

RUNCIMAN W. G. 1998. The Selectionist Paradigm and Its Implications for Sociology, Sociology, 32:163-189.

SIEGFRIED A. 1960. Germs and Ideas: Routes of Epidemics and Ideologies. [Partial transcript]

SPERBER D. 1994. The Modularity of Thought and the Epidemiology of Representations. In L. Hirschfied and S. Gelman, editors, Mapping the Mind, Domain Specificity in Cognition and Culture, Cambridge University Press, Cambridge, 39-68.

SPERBER D. 1996. Explaining Culture: A Naturalistic Approach, Basil Blackwell, Oxford.

SPERRY R. 1965. Mind, Brain and Humanist Values. In R. Platt, editor, New Views on the Nature of Man, University of Chicago Press, Chicago, IL, 71-92.

TARDE G. 1963 [1903]. The Laws of Imitation, Peter Smith, Clouchester, MA.

ZIPF G. K. 1965 [1935]. Psychobiology of Languages, The M.I.T. Press, Cambridge, MA.