Észrevételek
Szakács István: Karácsony Sándor munkáiról írt összefoglalójához

Úgy látom Szakács István ismertetője a vizsgálati szempontokat nem követi, ezért megkísérlem azt kiegészíteni és pontokba szedni.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
társasértelmi viszonyulás, nyelvi nevelés

Az elmélet érvényességi területe:
pedagógia területek, családi nevelés, tágabban értelmezve a média nyelvhasználata is

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
direkt verbális interperszonális interakció
beszédfunkciók
A nyelv három alappilléreként a beszédaktust, a gondolkodásmódot és a jel jelentésének képi erejét jelöli meg.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Rendszerező.

A koncipiálásba bevont funkciók:
Társas lélektani és logikai alapon álló rendszerbe foglalva fejti ki, hogy a beszéd a kultúra eszköze.
"A társas lélek értelmi vonatkozásban csak abban az esetben nevelődik, ha a nevelő és a növendék társas érintkezésében nyelv, élő nyelv támad. A nevelő és a növendék beszélnek. Ez a tényleg beszélt nyelv, ez nevel. Az, amit beszélnek, csak azzal hat nevelőleg, hogy beszélnek. A növendék nyelvi nevelése akkor kezdődött meg és ment végbe, és csak akkor tekinthető befejezettnek, ha egyéni képzet- és gondolatvilága kifelé hatni tud a másik emberre, befelé pedig képes állandóan gyarapodni a másik embertől nyert képzetekkel és gondolatokkal. A nyelv az a jelrendszer, amely ezt a kölcsönhatást közvetíti." Karácsony Sándor a nyelv és a gondolkodás kapcsolatának mindkét alappillérét felismerte. Egyrészt rámutat a nyelv azon funkciójára, hogy az általánosított tapasztalatot fejezi ki, és ezáltal a gondolkodás eszköze. Másrészt a nyelv kommunikációs eszköz, ezzel is szolgálja a gondolkodást, lehetővé téve a gondolatok megfogalmazását és közvetítését. Ez utóbbi folyamatban Karácsony Sándor rendszerében kulcsfogalom a megértés.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
A beszéd, a mondat- és a kifejezésbeli, fogalmi viszonyok szoros egységet alkotnak. A beszédbeli viszonyokat áthatja az alárendelés és a mellérendelés. A magyar nyelvtan társaslélektani alapon c. könyvében a hangtan kommunikatív szempontú rendszerezését is tárgyalja, a nyelv szinkron rendszerét a beszéd funkciójából vezeti le. A könyvek lelke című könyvében a nyelvi jel mélyén rejlő egyetemes jelentésről, a jelképről beszél. A magyar észjárás c. könyvében feltárja nyelvünk magyarságának három fő sajátosságát: artikulációs bázisát, grammatikájának mellérendelő elvét, jelölésmódjának szemléletességét. Az irodalmi nyelv mellett beszél a veszélyben lévő regionális köznyelvről, és a tájnyelvről is,

A koncipiálásba bevont színterek:
Elsősorban a személyközi kommunikáció, de a szövegek, irodalmi alkotások feltárása során a beszéd és az írás közötti kapcsolatra is utal.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
A nyelv a gondolat kifejezési formája. A köznyelvi kifejezések alkalmasak olyan üzenetekre, amelyek nem egyetlen, hanem egyetemes jelentésűek. Vagyis: a köznyelv az érzelmek kifejezőjévé, az irodalom hordozójává válhat. Az irodalom szintén nyelv, de nem az értelmi, hanem az érzelmi társas viszonyulásnak, a művészetnek a nyelve. A költő nem tartalmat akar közölni, hanem magát akarja megmutatni a jelképben a másik embernek úgy, hogy az is magára ismerhessen a jelképben. Szerinte a költői mű = stílussá vált mondatok.
Nyelvre csak nyelvvel lehet nevelni, természetes nyelvi viszonyulással, nem pedig szabályok, tételek tanításával. A nyelvi nevelésnek ez a koncepciója átfogóan kiterjed az iskolai oktatás egészére. Mivel a nyelv a társas lélek értelmi funkciója, az értelmi nevelés tehát eleve csak nyelvi nevelés lehet. Valamennyi tantárgy tanítása során nyelvi nevelést végzünk, nem azzal, hogy fogalmazni tanítunk, hanem hogy gondolkodni tanítjuk őket: képzeteik logikus tagolására és egymáshoz kapcsolására, következtetések, meghatározások szerkesztésére.
Gyakran fogalmaz meg kapcsolatot egy nép nyelve, gondolkodásmódja és életmódja között.
Vallja, hogy sem az életérzés, sem az érzelem, sem az értelem, sem az akarat nem nevelhető, de lehetséges jogi, művészi, nyelvi, társadalmi és vallásos nevelés.
A fogalom a tapasztalatra épül. Ennek hiányát a mai iskolai ismeretelsajátítási rendszerben hibaként lehet tapasztalni: a tanulóknak tapasztalatok híján alig van maradandó tudásuk az adott tárgykörben.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Karácsony Sándor pedagógiája szervesen összefüggő pszichológiára, logikára és filozófiára épül. Többek között ismerte Le Bon és Wundt munkáit. Ez a tény minden más hazai korabeli neveléstudományi műtől megkülönbözteti. Ezek az alapok önállóak, a maguk korában egyedülállóan modernek voltak. Figyelembe kell venni, hogy 1938 után már nem járhatott külföldön és a háború miatt külföldi szakirodalomhoz is egyre kevésbé jutott. Mondják, róla, hogy megelőzte korát, és vannak, akik azt is hozzáteszik: külföldön egyáltalán nem ismert.

Az elmélet-alkotás célja:
Azonos elvek alapján vizsgálni, magyarázni a szöveg minden megjelenési formáját, az elemiektől a legbonyolultabbakig.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
ifjúsági mozgalmak, cserkészet,
pedagógiai nevelés, világnézeti nevelés
folyóiratok szerkesztése

Az elmélet háttérdiszciplinái:
pedagógia, nyelvészet, hangtan, szociológia, logika, pszichológia, pszicholingvisztika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Csak kiegészítésként:

Kontra György: Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor, Books In Print, Bp. 2003.

Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság: szokásrendszer és pedagógia, Széphalom Könyvműhely, Bp. 2002.

Velics Gabriella, 2003. 12. 12.