Elisabeth Noelle-Neumann: A hallgatás spirálja
Észrevételek Bácsván László ismertetőjéhez

Nagyon lényegretörő, kicsit szűkszavú, tiszta, egyértelműen áttekinthető Bácsván László ismertetője.
Izgalmas volna azonban összevetni az eredeti Noelle-Neumann szöveget Angelusz Róbert ezzel kapcsolatos írásával és gondolataival (Angelusz Róbert: Rejtélyes véleményáramlatok. Reflexiók a "hallgatás spirálja" elméletéhez. In: A láthatóság görbe tükrei. Budapest, Új Mandátum, 2000.). Én úgy látom, hogy az ismertető nagyon követi az Angelusz-tanulmányt.

Kiegészítések

1. Feltétlenül kiemelnék egy szociálpszichológiai fogalmat az elmélettel kapcsolatban, amely releváns azokkal a jelenségekkel, amelyeket az elmélet tárgyal, miközben explicit módon nem tér ki rá. Ez a hamis konszenzus fogalma. Lényege: általában arra számítunk, hogy a többi ember is úgy látja a világot, ahogy mi. Az emberek hajlamosak arra, hogy túlbecsüljék annak a mértékét, amennyire mások a világról alkotott nézeteik tekintetében egyetértenek velük, vagyis túlbecsülik mások véleményének, tulajdonságainak, viselkedésének a miénkhez való hasonlóságát. Érdekes lehet elemezni ennek interakcióját a média tömegkommunikációs hatásával és a pluralizmus ignoranciájával.

2. Kézenfekvő lenne a hallgatás spirálja elmélete alapján elemezni a 2002-es parlamenti választásokat, különös tekintettel a közvéleménykutatások látványos kudarcára.

3. Bácsván László - Angelusz nyomán - számbaveszi a felhozható kritikákat is, ahol nekem a hétköznapi példák hiányoznak. Ajánlom figyelmébe a következő konkrét hazai esetet: a média a Whisky-s rablót úgy állította be, mint akivel a magyar társadalom többsége szimpatizál. Az ezt követő közvéleménykutatás kimutatta, hogy ez a beállítás nem felelt meg a valóságnak: a reprezentatív minta közel 2/3-a nem szimpatizált vele. Ugyanakkor működött a pluralizmus ignoranciája, mert ugyanezen közvéleménykutatás szerint, a megkérdezettek 2/3-a a saját véleményét kisebbségi véleménynek tartotta. Azaz, a pluralizmus ignoranciája és a média hatása ellenére nem működött a hallgatás spirálja, nem változott a közvélemény. Az emberek többsége vállalta a saját kisebbségének gondolt véleményét, nem félt az elszigetelődéstől.

Kiegészítő bibliográfia:

Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom. Ferenczy Kiadó, 1995.
Angelusz Róbert: Optikai csalódások. Pesti Szalon, 1996.

Készítette:
Sólyom Barbara, 2004. január 26.