Clifford James: Bevezetés: részleges igazságok.
Megjegyzések Frazon Zsófia ismertetőjéhez

Bár az ismertető elkészítésekor meghatározott szempontokat kellett figyelembe venni, személyesen mégsem vagyok híve a pontokba szedett néhány szavas megjegyzéseknek. Véleményem szerint a megadott szempontok inkább iránymutató szereppel bírnak, és nem mindig muszáj mereven, az előre megadott sorrendben tárgyalni a különböző problémákat. A vizsgált tanulmány minden esetben maga is előír bizonyos tárgyalási eljárást, problémakezelést, amely alapján a recenziót is szerkeszteni kell/lehet. Végül úgy vélem, hogy nem lehet (szabad?) mellőzni a mondatok megalkotását, szöveg létrehozását sem. A recenzens gondolatai az ismertetett tanulmányról, az, hogy mennyire és hogyan értette meg az írást, mi a véleménye, hozzáállása az adott elmélethez, csak egy koherensen felépített szövegből derülhet ki igazán, ráadásul ha bármikor a publikálás kérdése felmerül, ahhoz mindenképpen kidolgozott szövegre van szükség.
Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy fenti megjegyzéseim Frazon Zsófia ismertetőjének formai jegyeire vonatkoztak, és nem érintették annak tartalmi vonatkozásait, megállapításainak érvényességét. Az ismertető ugyanis pontosan rögzíti a tanulmány által tárgyalt elméleteket és fogalmakat, a szerző által elemzett szerkezeti egységeket és az elméletalkotás célját is. Azzal is egyetértek, hogy Clifford írása egyszerre magyarázó és leíró jellegű, hiszen elméletének - az antropológiai kutatás kontextuális meghatározottságának - kifejtéséhez előbb meglehetősen részletesen leírja a klasszikus, pozitivista tudományfelfogást, majd pedig elmagyarázza a kulturális, politikai és történeti meghatározottság jellegzetességeit. Értékesnek tartom a bibliográfiát, ugyanis nem csak a szerző más munkáit említi, hanem megpróbálja tágabb körből bevonni a hasonló elméleteket. Különösen termékenynek tartom például, hogy Hayden White könyve is megjelenik, ugyanis a történetírás nagyon hasonló interpretációs problémákkal szembesül mint az etnográfia vagy az antropológia. Talán egyedül a Clifford által is említett hermeneutikai filozófiára való hivatkozásokat hiányolom kissé a listából.
Az ismertetőben szívesen olvastam volna néhány mondatot a kulturális, etnográfiai és történeti igazságok részlegességéről és nem teljes jellegéről - ami szerintem a Clifford szöveg legfőbb állítása -, és főleg arról, hogy a recenzens miként érti ezt és mi a véleménye róla. Hiszen lehetne úgy érteni Clifford kijelentéseit, mint olyanokat, amelyek eleve lehetetlenné tesznek minden etnográfiai vagy akár történeti kutatást, amennyiben azt állítják, hogy az általuk feltárható igazságok mindig részlegesek maradnak. Az ilyen kutatásokat azonban nem megszüntetni kell, hanem a kutatóknak rendelkezniük kellene egyfajta "politikai és episztemológiai tudatossággal", amely által tudatában lehetnek annak, hogy "a legegyszerűbb kulturális találkozások is intencionális alkotások [intentional creations], amelyeket maguk az értelmezők hoznak folyamatosan létre azon a másikon keresztül, akit tanulmányoznak". Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ezen gondolatok erőteljesebb jelenlétének hiánya nem róható fel a recenzens hibájaként, hiszen az általa választott tömör, címszavas forma nem is adott lehetőséget ezeknek kifejtésére.

Gyenge Zsolt
2004 február 15.