Észrevételek
Molnár Csilla: Mihail Bahtyin: A beszéd műfajai (1952) ismertetőjéhez

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Molnár Csilla az elméletet magyarázónak fogja fel, magam azonban felismerni vélek némi értelmező attitűdöt is. Sőt, a megértés és a megértetés vágya is érzékelhető a szöveg olvasása közben, ami igen rokonszenves vonása a Bahtyin írásoknak. Továbbá bátran alkalmazza az ismétléseket, melyek nyilván azt szolgálják, hogy az olvasó számára a gondolatmenet egyetlen zuga se maradjon homályban - az ugyanis a dialogikus együttgondolkodást tenné lehetetlenné.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek:
Kiegészítés: dialógus, dialogizmus, a nyelv kommunikatív funkciója, beszédalanyok váltakozása, passzív megértés, aktív megértés, mondat és megnyilatkozás kapcsolata, befejezettség, expresszivitásigény, bizalmas és intim műfajok, címzett.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák:
Molnár Csilla reflexióit kiegészítendő:
Bahtyin amellett, hogy a megnyilatkozás a nyelvvel kapcsolatos kérdésfölvetések megkerülhetetlen csomópontja, azt az érvet hozza fel, hogy "A nyelv … kizárólag az őt megtestesítő konkrét megnyilatkozásokban válik életté, mint ahogyan az élet is ugyanígy csak konkrét megnyilatkozásokban válik nyelvvé." (Bahtyin 1986: 248)
Csilla nem említi a beszédműfajokkal szorosan összefüggő stílust. Bahtyin szerint stílus és műfaj nem szétválasztható, sőt egymásra oda-vissza hatnak.
Nem tér ki továbbá a megnyilatkozás kompozíciót és stílust meghatározó elemeire, úgy mint: konkrét tárgyi-gondolati tartalom; a megnyilatkozó tartalommal kapcsolatos expresszivitásigénye; ill. hogy a beszélő minként értékeli azt a tárgyat, amiről beszél.
Bahtyin azt írja a beszédműfajokról: "Ha beszélünk, mindig meghatározott beszédműfajokban beszélünk, vagyis összes megnyilatkozásunknak a mélyén jelen vannak bizonyos szilárd, tipikus szerkezeti formák, (…) amelyek egyszer egészen sablonosak és szabályszerűek, másszor hajlékonyabbak, plasztikusabbak, tágabb teret engednek az alkotó kedvnek… (Bahtyin 1986: 386-7).
Bahtyinról azt tartják, hogy átrendezte és összemosta a műfajok terét.
Mintha gondolkodásának mélyén az az állandóan feltett kérdés rejtőzne: Ki beszél?
Stílusának lényegi sajátosságát képezik: a szó nem merevedhet meg, nem válhat soha egyetlen kanonizált definíció hordozójává, minden újabb kontextusban újra és újra ki kell próbálni - hogyan működik, milyen új jelentéssel gazdagodik a textuson belül és intertextuális dialógusokban.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Bahtyin központi témái, mint például az emberre, mint az "odafordulás szubjektumára" vonatkozó tézisei, a nyelv (a szó "társadalmi létében", illetve lehetséges "belső dialogicitásának" különféle arányaiban megnyilvánuló) alapvetően dialogikus természetének felismerése szorosan összetartozni látszanak és a nyelv dialogikus jellegének felismerésében metszik egymást. Bahtyin erről szóló fejtegetései azt is láthatóvá teszik, hogy a dialogicitás lényegében (Molnár Csilla is megjegyzi, hogy ez Bahtyin talán legfontosabb kategóriája, amelyhez a megnyilatkozás válasz-jellegén keresztül vezeti el az olvasót) az irodalmi nyelvről alkotott modern teoretikus elképzelésekhez közvetíthető.
Feltehetően ilyen felismerések munkáltak az európai Bahtyin-recepció ismert nagy teljesítményeiben is (például az intertextualitás-fogalom létrejöttében a francia posztstrukturalizmusban, a dialogicitás hermeneutikai elvére, illetve a kulturális emlékezet problematikájára összpontosult németországi recepcióban).

Az elmélet háttérdiszciplínái:
Molnár Csilla itt említi a dialógus-filozófiát. Alex Fryszman: Kierkegaard és Dosztojevszkij Bahtyin prizmáján át című tanulmányában kiemeli, hogy a különbségeket és elkülönülést hangsúlyozó prózai párbeszéd és a "fejlődő, kialakuló gondolat egységét" megteremteni igyekvő dialektika közötti különbség egyike Bahtyin kedvenc témáinak, s idézi a szerzőt: "Dialógus és dialektika: végy egy dialógust, és vedd ki belőle a hangjait… metssz ki az eleven szavakból és válaszokból absztrakt fogalmakat és ítéleteket, tömöríts mindent egyetlen absztrakt tudatba - így kapod meg a dialektikát."
Bahtyin látszólag egyetlen tételét sem maga mondja ki, hanem - kis túlzással - egész filozófiai rendszerét két nagy alkotótól, Dosztojevszkijtől és Rabelies-től (illetve részben Szókratésztól) eredezteti.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Bahtyin, Mihail: A szó esztétikája. Válogatott tanulmányok. (Válogatta és fordította Könczöl Csaba) Gondolat, Budapest,1976
Bahtyin, Mihail: A szó a költészetben és a prózában (ford. Könczöl Csaba), In: uö: A szó esztétikája (173-216.)
Bahtyin, Mihail: A dialógus Dosztojevszkijnél. In: uö: A beszéd és a valóság. Gondolat, Budapest, 1986

Az összefoglalót készítette:
Ferenczi Andrea
Bp. 2003. december