Észrevételek
Barkóczy László összefoglalójához Newcomb interakciós elméletéről

Az elmélet érvényességi területe:
Az orientáció és a koorientáció megjelenése a társas interakciókban, illetve a csoporttulajdonságok befolyásoló szerepe a csoporttagok közti kommunikációban
Pontosabban a kétszemélyes emberi kommunikáció, az alábbi megszorításokkal: kommunikatív aktuson minden esetben csak a verbális és személyes kommunikáció értendő, figyelmen kívül hagyjuk a nem szándékos kommunikatív aktusokat, feltételezzük hogy a kommunikátum megérkezett a szándékolt befogadóhoz, és feltételezzük hogy a kommunikáló felek ugyanannak a csoportnak a tagjai.

A koncipiálásba bevont funkciók:
Newcomb a kommunikációs aktust a következő elemekre bontja: A-B-X. Ezzel létrehoz egy rendszert melyben valaki (A) közöl valamilyen információt (X) egy másik személynek (B). Bevezeti az orientáció fogalmát, mely kifejezést az attitűdnek megfelelően használja. Mivel a orientációja kölcsönösen függ X-től és B-től, ezért A-B-X egy rendszernek tekinthető.
Félreértés, Newcomb modelljében X nem az A által B-nek átadott információt jelenti. A B-nek X-ről beszél, tehát egy harmadik félről, vagy tárgyról, esetleg jelenségről stb. kommunikál, méghozzá abból a célból, hogy megismerje vagy megváltoztassa B orientációját a szóban forgó X iránt. Newcomb elmélete szerint A minél pozitívabban orientálódik B felé, annál nagyobb késztetést érez hogy vele koorientációt alakítson ki X vonatkozásában. A kommunikációs aktus hatására ez a szimmetria többféleképpen is létrejöhet.

Az elmélet-alkotás célja:
Az emberi kommunikáció, az emberi közlés folyamatainak megértése.
Pontosabban a két vagy több kommunikátor és ezek kommunikációjának tárgyai között fennálló viszonyok rendszerének és dinamikájának modellezése. Newcomb szerint egy ilyen rendszer dinamikája olyan természetű, hogy ha adott pillanatban jól megértjük tulajdonságait, megjósolhatjuk valamely kommunikatív aktus bekövetkezésének valószínűségét, és azt is, hogy a kommunikatív aktus következtében milyen irányban változnak meg az orientációk az adott két vagy több személyes embercsoportban. Tehát egy adott kommunikációs helyzetben előrejelzéseket tehetünk és stratégiát alkothatunk, szerintem ez is célja volt az elméletalkotásnak. Newcomb szerint a legfontosabb csoporttulajdonságok egy része erősen függ a csoporton belüli kommunikatív aktusoktól, így nagy lehetőséggel kecsegtet (vagyis célunk lehet) a szociális interakció jelenségeit úgy vizsgálni, hogy kommunikációs rendszereken belüli eseményeknek fogjuk fel őket.

Bodoky Tamás, 2003.11.02.