Bácsván és Felföldi kollégák Jürgen Habermas nyilvánosság elméletéről adott ismertetésének kritikája.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Ezzel minden rendben van.

Az elmélet érvényességi területehez:
A Habermast ért egyik legfontosabb kritika, a plebejus nyilvánosság kizárása. Ez nyilván az elmélete mögött húzódó elitista (kultúra)felfogásból ered. A nyilvánosság általa rajzolt modellje nem tud mit kezdeni olyan későmodern fejleményekkel sem, mint az identitások politikája, vagy a magán és nyilvános újredefiniálására tett (pl. feminista) kísérletek. Elméletének erőssége a felvilágosodás nyilvánosságának rajza, alakjai pedig művelt, burzsoá férfiak.

A koncipiálásba bevont szekezet(ek) illetoleg szerkezeti egységek:
A legtisztább szerkezet azonban nyilván magán és nyilvános szférák viszonya.

A koncipiálásba bevont színterek:
Szerintem nem feltétlenül csak a nyilvánosság színterei ezek, lévén az egyéb és nagyobb társadalmi folyamatokba ágyazott. Ld. dinamikák.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
Azt gondolom a Habermas nyilvánosságelméletében meglévő dinamikákat szerencsésebb lenne összefoglalni egyszerűbben, azaz kevésbé részletesen, inkább nagyobb távlatból, amit az enged meg, hogy Habermas tulajdonképpen gazdaság, politika és kultúra átalakulásáról és viszonyukról beszél. Ezek a folyamatok a modern társadalmi nyilvánosság kialakulása kapcsán:

Állammal szembeni magánautonómia területeként kialakuló civil társadalom, amely a formálódó kapitalizmus alapját is jelentette egyúttal. Ez együttjár privát és nyilvános újfajta határainak létrejöttével. A civil társadalom mögött ott húzódik a magánszféra, a család, a maga sajátos intim és kényszermentes viszonyaival.
A bürokratikus rendszerek kialakulásával egy új típusú, deperszonalizált állami autoritás megteremtődése.
A kettő között egy olyan nyilvánosság jön létre, amelynek legfőbb vonása a politikai ügyek racionális-kritikai megvitatása.

Míg a társadalmi nyilvánosság "válsága", 20. századi refeudalizálódása mögött húzódó folyamatok:

Gazdaság: a liberális kapitalizmus átalakulása szervezett államkapitalizmussá a jóléti állam kialakulásával; nagyvállalatok kialakulása.
Kultúra: létrejön a modern, elektronikus tömegmédia, azaz a "kultúripar".
Politika: Az előbbivel együtt a tömegdemokrácia létrejötte, azaz a pártok bürokratizálódása, választási pártok kialakulása és propaganda technikák bekerülése; a politika is a fogyasztási szféra része lesz.

E tendenciák magán és nyilvános korábban kialakult határainak elmosódására vezetnek. A nyilvánosságot a racionális kriikai vita helyett pedig a politikai alkudozás, egyezkedés és passzív kulturális fogyasztás jellemzi.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Mint Calhoun mondja, Habermas azért kezeli a kétfajta - korai és későkapitalista - nyilvánosságot egyenlőtlenül, mert a 18. századot Locke és Kant, a 19. századot Marx és Mill, míg a 20. századot a tipikus külvárosi televíziónéző nyomán érti meg. Ráadásul itt amúgy W.H. Whyte Szervezetember című munkájára alapoz erősen.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Craig Calhoun (ed.): Habermas and the Public Sphere. Massachusetts Institute of Technology, 1992.

Bódi Jenő
2004. 01. 31.