Ludwig von Bertalanffy általános rendszerlméletének ismertetése

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
általános rendszerelmélet, ezen belül: a nyitott rendszerek elmélete

Az elmélet érvényességi területe
Bertalanffy szerint az általános rendszerelmélet minden empirikus területen (- és szinten: a fizikai, biológiai, szociológiai egységek szintjén -) alkalmazható.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elméletben (mely nem kommunikáció-elmélet) megjelenő kommunikáció-felfogás interaktívként jelölhető meg.
Ha a kommunikációs rendszereket tekintjük, ezek célja valamely (közösen értett) szimbólumokban manifesztálódó eredmény létrehozása. A célhoz vezető utak (stratégiák) sokfélék lehetnek, mivel a kommunikációs rendszerek nyílt rendszerek, melyeket az egycélúság jellemez, vagyis az, hogy végállapotukat nem a kezdeti feltételek határozzák meg mechanikus módon, mert a rendszer alkotóanyagai a rendszerből ki-be áramlanak, változnak.. A kommunikációs rendszerek tekintetében mindez azt (is) jelenti, hogy a rendszert jellemző entrópia (információ) mennyisége nem állandó, vagyis a rendszeren belül követhető stratégiák (játszható játszmák) nem zéróösszegűek.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A legmagyarázóbb.

A koncipiálásba bevont funkciók

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek

I. A rendszerek.
Bertalanffy a 'modell' különféle értelmezéseit választja szét:

1. analógiák, vagyis látszólagos hasonlóságok olyan jelenségek között, melyek hatótényezőik és szabályozó törvényeik tekintetében is eltérnek.
2. logikai homológiák, vagy modellkoncepciók, ahol a közreműködő tényezők eltérőek, de a mozgást azonos struktúrájú törvények szabják meg (ezek az "általános rendszertörvények"
3. magyarázat, vagyis a jelenség létezésének tényleges feltételeinek, faktorainak és specifikus törvényeinek a megmutatása.

A rendszerek tehát a 2.-ben megjelölt absztrakciós szinten vannak definiálva.
A rendszerek alapvetően kétfélék lehetnek:
zárt rendszerek, vagyis olyanok, amelyek működésük során nem vesznek fel és nem adnak le anyagot. (általánosan: fizikai rendszerek) Az őket jellemző tendencia a maximális rendezetlenségre, a kaotikus állapotra irányul (entrópiatermelés).
nyílt rendszerek, melyeket az jellemez, hogy alkotóanyagaik szabadon áramlanak a rendszer határain keresztül, folyamatosan változnak. (általánosan: organizációk) az őket jellemző tendencia a magasabb rendű állapotok és a differenciálódás felé irányul. Ezt a növekvő bonyolultságra való törekvést nevezi Bertalanffy anumorfózisnak. vagyis ezekben a rendszerekben nem kizárólag emtrópiatermelés történik, hanem a kívülről történő anyagfelvétel (illetve leadás) révén negatív- illetve pozitív entrópiaátvitel is. (Nyílt rendszernek tekintendő az individuum, valamint a szociokulturális rendszer is.)
A zárt és a nyílt rendszerek megkülönböztetéséhez kapcsolódó fontos fogalom az egycélúság fogalma: ez arra utal, hogy azonos végállapot eltérő kezdeti feltételekből kiindulva, eltérő utakon is elérhető. Az egycélúság a nyílt rendszereket jellemzi, ezzel szemben a zárt rendszerek végállapotát kizárólag a kezdeti feltételek határozzák meg.

II. A szimbólumok.
A szimbólumok meghatározása a következő három kritériumra épül:

1. a szimbólum szabadon alkotott jel
2. a szimbólum meghatározott tartalmat képvisel (reprezentatív)
3. a szimbólumot tradíció közvetíti

A szimbólumok lehetnek:

1. diszkurzív szimbólumok ("a nyelv mint ábrázolás"): "felismerésszerű" információk, bitszerűek
2. experimentális szimbólumok: nem bitszerűek; "emocionális" információk; státusszimbólumok, stb.

Bertalanffy szerint a szimbolikus környezet felépítésére való képesség az ember specifikuma. (Ez a szimbolikus környezet az ember elsődleges környezetévé válik; ebben a közegben jönnek létre a szociokulturális rendszerek, melyek nyílt rendszerek, "anyagcseréjük" tehát ebben a környezetben zajlik.)

A koncipiálásba bevont színterek
Mint az érvényességi terület meghatározásánál utaltam rá: Bertalanffy intenciói szerint az általános rendszerek elmélete(szinte) minden empirikus területen érvényes. Például: a vegyületek, a sejtek, az élő szervezetek és az élőlények szervezett közösségei (szociokulturális rendszerek) területein.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A szimbolikus környezetben létező szociokulturális rendszerek tekintetében:

1. az öröklődési modifikáción nyugvó törzsfejlődés helyett a történelem (mint szimbolikus / kommunikatív folyamat) elsődlegessé válása
2. kísérletezés a konkrét dolgok helyett azok reprezentációival
3. a szimbolikus aktivitás következtében lehetővé válik az igazi (az arisztotelészikényszeroknak vagy céloknak megfelelő) célszerűség tételezése
4. autonóm szimbolikus világok jöhetnek létre (pl. matematika, zene, stb.)
5. lehetségessé válik az idő modellezése: a jövő tételezése (halálfélelem)
6. szimbolikus aktivitás révén differenciálódnak a külvilág dolgai, az Ő, a Te, az Én: az individuum identitása így jön létre (Bertalanffy kifejezésével: "Én-sorompó")

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Legszorosabb kapcsolata a (Wiener-féle) kibernetikával van.
Bertlanffy szerint azonban a kibernetikai rendszerek és az általa vizsgált "organizmikus" (nyitott) rendszerek között alapvető különbségek vannak. (Bár az általános rendszerelmélet természetesen tartalmazza a Bertalanffy által mechanisztikusként, zártként leírt kibernetikai rendszerek elméletét is.)
A kibernetikai rendszermodellben érvényesülő, visszacsatolásos elven tételezett cirkuláris kauzalitással szemben Bertalanffy a nyitott rendszerek esetében "sokváltozós dinamikus kölcsönhatásról" beszél.
Azt mondja, a kibernetikai rendszerek zártak, kizárólag az információ számára nyitottak. Mint ilyenek, nem képesek önszerveződésre, vagyis nem kképesek önmaguktól alacsonyabból magasabb differenciáltságú állapotba kerülni; az entrópiatartalom csak növekedni tud bennük. A kibernetikai rendszer tevékenysége a hírektől függ, melyeket a rendszer kívülről kap, és jelentéssel bírnak a rendszer számára. Ezzel szemben a nyitott rendszerek nem-mechanisztikusak, szabályozási viselkedésüket kizárólag a rendszerben lévő erők kölcsönhatása határozza meg, nem gépi feltételek.
A kibernetikát tehát Bertalanffy a rendszertudomány mechanisztikus ágaként határozza meg.

Az elmélet-alkotás célja
Az általános rendszerelmélet, Bertalanffy szavaival, a "totalitás egzakt doktrínája akar lenni: tiszta természettudomány".

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Először: biológia, később kémia, fizika, szociológia, filozófia

Az elmélet háttérdiszciplinái
biológia, matematika, filozófia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Bertalanffy, Ludwig von:
(1968) General System Theory. New York: Braziller.
(1969) Az általános rendszerelmélet problémái. In: Dr. kindler József - Dr. Kiss István (szerk.) Rendszerelmélet. Budapest: Közgazdasági és Jogi, 25-39. (a továbbiakban: Rendszerelmélet)
(1969) Következtetések az általános rendszerelméleti vita alapján. In: Rendszerelmélet, 62-74.
(1969) A szerves teleológia fizikai elmélete felé. In: Rendszerelmélet, 74-94.
(1970) … aber vom Menschen wissen wir nichts (Robots, Men and Minds) Düsseldorf - Wien: Econ (magyarul: …ám az emberről semmit sem tudunk (Robots, Men and Minds) Budapest: Közgazdasági és Jogi, 1991.)

Készítette: Tóth Benedek
2004 február 18.