Susan Sontag: A fényképezésről

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Esztétikai és instrumentális magatartás (219.o.)

Az elmélet érvényességi területe:
Statikus unimediális és mulimediális kommunikátumok
(fotóművészet, tömegkommunikációs médiumok)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Vizuális kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó is egyben.

A koncipiálásba bevont funkciók:
1. tömegkommunikációs médium (felhívó, tájékoztató, meggyőző szerep / a vágy vagy a lelkiismeret felébresztésére használják),
2. instrumentális funkció (becslés, döntés, előrejelzés eszköze a fotó)
3. művészeti fotográfia (ábrázolás - a realizmus kritikai reflexiói)

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek:

A technikai racionalitás kétarcúsága:

A platóni rendszer tévesen a saját felfogásának hiányosságait tulajdonítja a művészetnek, a tematikus tudást a szisztematikus tudás emelvényéről szemléli.

A közvetítettség - a mediáltság - kérdésköre
Az én és a világ viszonyának modellje - a realista ideológia által megfogalmazott változata
egyszer háttérbe vonulást kíván az éntől (a valóság előtti behódolás)
máskor az agresszív viszonyt szentesíti (a valóság lerohanása)

A koncipiálásba bevont színterek:
turizmus
film
ideológiák
fotóetika
fogyasztáselmélet

A koncipiálásba bevont dinamikák:
Az élmények demokratizálása.
Telítettség - a fotó közvetítő közeg, egy melléktermék - az információ-rendszer része.
Reprezentációkutatás - a reprezentáció felelőssége és joga.
A társadalmi változást a képek változása helyettesíti.
A fogyasztói tevékenység dokumentálása, amely a család, a barátok, a szomszédok látókörén kívül zajlik.
A kapitalista országok művészetében uralkodó tendencia, hogy elnyomni, de legalábbis mérsékelni igyekszik az erkölcs és az érzékek finnyásságát.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
A humanizmus (143.o.) uralkodó ideológiává vált az igényes hivatásos fényképészek körében, kiszorítván a szépség hajszolásának formalista megoldásait. Ez az ideológia alkalmas annak a zűrzavarnak az elleplezésére, amely a fényképészet hátterében zajlik a szépség és az igazság fogalma körül.
Művészet-elmélet - Félrevezető a kérdés, hogy művészet-e a fotó?
Ahogy a nyelv, a fényképezés is eszköz, amelynek segítségével (egyebek közt) műalkotások hozhatók létre. (A fényképezésből születhet útlevélkép, meteorológiai felvétel, pornográf kép, röntgenfelvétel és esküvői kép - és Atget Párizsa). Nem művészet abban az értelemben, ahogy a festészet vagy a költészet. A fotográfia meghirdeti és (megteremti) a művészetek új céljait.
Amit a magasrendű modernista művészetek és a kommersz művészetek egyaránt követnek:
a művészetek metaművészetekké vagy tömegkommunikációs médiumokká való alakítása.

A fénykép továbbá megerősíti a nominalista szemléletet, amely a társadalmi valóságot látszólag végtelen sok apró egység összegének tekinti.

Az elmélet-alkotás célja:
A vizuális információk értelmezése és rendszerezése. Célja, hogy "a nyugati politikai tudás alapjait ideológiától mentesen (...) közelíthessük meg, amennyiben a fotózás szemtanúja lesz a politikai, társadalmi, emberi viszonyoknak".

Az elmélet eredeti alkalmazási területe:
fotóesztétika

Az elmélet háttérdiszciplínái:
filozófia
fotótörténet
etika
művészetszociológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Photography: A Critical Introduction. Second Edition. Edited by Liz Wells. Routledge, London and New York 2001.

Annie Leibovizy - Susan Sontag: Women. Random House, New York 1999.

Fellner Zoltán Ákos: A felfedett politikum. In: Balkon 2002/9.

Társadalmi kommunikáció. Szerkesztette: Béres István - Horányi Özséb. Osiris Kiadó, Budapest 2001.

Az összefoglalót készítette:
Kemenesi Zsuzsanna
2002. 01. 25.