Sapir-Whorf hipotézis

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Társadalmi kommunikáció. A nyelvi relativitás Sapir-Whorf féle elmélete azt állítja, hogy egy kultúra nyelvének szerkezete formálja az emberek gondolatait és tetteit; ennélfogva világképünk is attól a nyelvi rendszertől függőn változik, amelyet használunk. A hipotézis helyes értelmezéséhez az is hozzátartozik azonban, hogy gondolkodásunk jellegét és normáit nemcsak az a nyelv határozza meg, amelyet beszélünk, hanem az is, hogy a valóság, a társadalmi környezet milyen mértékben hat a nyelvi rendszerek differenciálódására.

Az elmélet érvényességi területe:
Szociolingvisztika, etnolingvisztika: a nyelv és a nép, a nyelv és a kultúra viszonya, a nyelv szerepe gondolkodásunk alakításában és a valóság megismerésében.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
A kommunikációt a társadalmi valóság létrehozójának és megtestesítőjének tételezi.
Az egymással beszélgető emberek közösen szerkesztik a saját társadalmi világukat. A beszéd nemcsak tükrözi, hanem formálja is a valóságot.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A szociokulturális hagyományra épít, inkább magyarázó, értelmező jellegű.

A koncipiálásba bevont funkciók:
A valóság észlelésének újfajta szemlélete; a nyelvek rejtett metafizikájának, egymástól eltérő világfelfogását kutatása.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
Nyelvi relativitás, a nyelvi rendszer objektív szükségszerűségének az elve

A koncipiálásba bevont színterek:
A valóságfelfogás, a valóság jelenségeinek osztályozása a különböző nyelvekben, nyelvcsoportokban. Nyelv és gondolkodásmód, a nyelvi rendszer és a társadalmi környezet kölcsönhatása

A koncipiálásba bevont dinamikák:
A nyelv működésének belső feltételeivel és törvényszerűségeivel foglalkozó strukturális és generatív nyelvészeti irányzatokkal szemben kilép a belső nyelvészet területéről, bevonja a társadalmi, illetve kommunikatív kontextust: figyelmet fordít a nyelvhasználat pragmatikai jellegzetességeire.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
A. Meillet, Saussure, Vendryes, Franz Boas és Edward Sapir a nyelvtudományt az antropológiai tudományegyüttes részének tekintette. Ebből vált ki Benjamin Lee Whorf etnolingvisztikai irányzata, mely az Egyesült Államokban alakult ki az indián nyelvek és kultúra tanulmányozásával. Az európai etnolingvisztikai koncepció lényege Wilhelm von Humboldt tanításaiban rejlik.
Az etnolingvisztika amerikai változatának gyökerei F. Boas tevékenységéhez nyúlnak vissza; Boas volt az elindítója azoknak a folyamatoknak, amelyek a kultúra és a nyelv viszonyát vizsgálják, s melyek a nyelv szerepét felnagyítva a Sapir-Whorf hipotézis kidolgozásához vezettek. Edward Sapir neves amerikai nyelvész, antropológus, közel állt a francia szociológiai iskolához, Karl Vossler esztétikai irányzatához és az olasz neolingvisták felfogásához.
B.L. Whorf - E. Sapir mérnöki oklevéllel is rendelkező tanítványa-
továbbfejleszti a Sapir-Whorf hipotézist, amikor arra a következtetésre jut, hogy a gondokodás különbözősége meghatározza a viselkedés normáinak különbözőségét is.

Az elmélet-alkotás célja:
Annak bizonyítása, hogy nyelvenként mennyire eltérő a valóság érzékelése. A nyelv és a valóság viszonyának újfajta értelmezése: a nyelvi rendszernek a godolkodásmód normáira gyakorolt hatásának bemutatása. Azt szándékozik bizonyítani, hogy a valós világ dolgait, jelenségeit magából a valóságból kiindulva nem tudjuk meghatározni - az ugyanis csak a szóban forgó nyelv grammatikai kategóriáinak a felhasználása révén válik lehetővé.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Alkalmazott nyelvészet

Az elmélet háttérdiszciplinái:
szociolingvisztika, etnolingvisztika, pragmatika, nyelvfilozófia, antropológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

E. Sapir: Language. An Introduction to the Study of Speech. New York, Harcourt, Brace and Company, 1921.

Fabricius - Kovács Ferenc: Az ember és a nyelv. Bp. 1971.

B.L. Whorf: Language, Thought and Reality. New York. 1956.

B. L. Whorf: Four articles on metalinguistics. Washington, 1950.

Az összefoglalót készítette: Jungné Font Judit
Dátum: 2003-06-10