Gilbert Ryle: A szellem fogalma

Elmélet elnevezése
A kartéziánus filozófia kritikája

Elméletalkotás célja
A szellem és test, a fizikai -mechanikai- és szellemi -mások számára nem megismerhető, nem-mechanikai- törvények szétválasztását hirdető kartéziánus filozófia kritikája.
"Destruktív célom annak bemutatása, hogy a kettős-élet elmélet a radikális kategória-hibák ugyane családjából származik. A személy olyan ábrázolása, amely szerint az gépben rejtélyesen megbúvó kísértet, a következő érvelésből származik: Mivel egy személy gondolkodását, érvelését és szándékos cselekvését - való igaz- nem lehet kizárólag a fizika, a kémia és a fiziológia kifejezésmódjaival leírni, ezért paralel kifejezésmódokkal kell leírni. Mivel az emberi test bonyolultan szervezett egység, ezért az emberi szellemnek egy másik bonyolultan szervezett egységnek kell lennie."

Érvényességi terület
Nyelvfilozófia, megismeréstudomány

Leíró vagy magyarázó
A "tudni mit" és a "tudni hogyan" modell felállításával egyaránt cáfolja a korábbi filozófiai dogmát, és ad alternatív megközelítést a szellem működésének megfigyelhetőségére, leírására, megközelítésére.

Kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Ryle 1949-es esszéjét a kognitív tudomány fedezte fel újra. A kognitív recepció szempontjából Ryle legfontosabb állítása az, hogy az elme nem statikus, hanem állandóan változó dinamikus rendszer.
Ryle szerint téves minden olyan megközelítés, amely az időből és térből, a fizikai világból kiszakítva tanulmányozza az elmét, hiszen a korábbi tapasztalatok nélkül nem lehetséges a jelenlegi mentális folyamat magyarázata. Ez pedig a tanulás megértéséhez ad fontos modellt.

Eredeti alkalmazási terep
Metafizika, philosophy of mind

Funkciók
?

Szerkezetek
Ryle megmutatja, hogy a kartéziánus megközelítés szerint minden cselekvés, "bármilyen fajtájú legyen is, az értelmességre való minden jogát a teendő eltervezésének valamilyen megelőző, belső tevékenységétől örökli." Ez végtelen regresszushoz vezet, hiszen akkor a tervezést is meg kell előzze egy terv, és így tovább. Emiatt abszurd az az elmélet, "amely szerint egy cselekvés értelmes voltához az szükséges, hogy valamilyen előzetes értelmi tevékenység kormányozza a cselekvést."
Ehelyett Ryle bevezeti a diszpozícionális tulajdonságok fogalmát. Ezek a tulajdonságok igazak, anélkül, hogy bármiféle tény vagy esemény bekövetkezne. A diszpozicionális tulajdonság egyfajta "tudás"-t (képességet) fejez ki.

Színterek
?

Dinamikák
Ryle tárgya a szellem vagy a lélek fogalma, a fogalmak tárgyalásakor erőteljesen épít a mindennapi nyelvhasználatban megfigyelhető példákra.
Alapjaiban támadja a karteziánus szemléletet. Szembehelyezkedik avval, hogy a természettudományok mintájára épüljenek a szellem, az elme működésével kapcsolatos modellek. Ebből következően nem létezik a fizikai világ analógiáival megragadható privát, pusztán a belső tapasztalat számára adott lélek, mert a lélek csak megnyilvánulásaiban létezik, így a lelki jelenségek elsődlegesen publikus jellegűek, s csak másodlagosan válnak priváttá.

Háttérdiszciplínák
Metafizika, philosophy of mind

Fontosabb bibliográfia
Ryle, G. (1999): A szellem fogalma. Bp., Osiris
Wittgenstein, L.: Filozófiai vizsgálódások (Budapest: Atlantisz, 1991)
Michael Polányi, Personal Knowledge: Towards a Post-Critical Philosophy (1958)

Az összefoglalót készítette: Bodó Balázs
Dátum: 2003-02-10