Erwin Panofsky

Rövid életrajzi áttekintés
1892.márc.30. Hannover
Freiburg - joghallgató
Vilhelm Vöge-nél kezd művészettörténetet tanulni egy barátja, Kurt Badt hatására Berlinben folytatja Adolph Goldschmidt tanszékén
1914-ben kitüntetéssel doktorál Dürer művészetéből ez az írása, valamint a Heinrich Wölfflint és Alois Riegelt értelmező-bíráló tanulmányai hamarjában tekintélyt szereznek számára meghívást kap a mamburgi (1921-ben alapított) egyetem "privátdocenturájára"
Ekkor jelenik meg Az emberi arányok stílustörténete c. munkája (ford Vekerdi László, Gyorsuló idő-Magvető, 1976)

Hamburg inspiratív közeg:
- Ernst Cassirer - szimbólumfilozófia, Aby Warburg - Bibliothek Warburg - igazgatója Fritz Saxl
- Dürer Melankóliájának könyvméretű analízise - Saxllal együtt
- a román kori plasztika monográfiája, az Idea, a Herkules válaszúton c. munkák
- vmint további mintegy negyven elvi jelentőségű, illetve a klasszikus hagyományok európai továbbélését vizsgáló dolgozat.

30-as évek: a Warburg Intézet előbb Londonba, majd az USA-ba emigrál
igaz, már 31-től vendégprofesszor a NewYork Universityn
1935-től a Princeton Institute for Advanced Study professzora
(életéről A művészettörténet három évtizede c. munkájában olvashatunk bővebben)

munkái óriási területet fednek le a művészettörténetben (és alapművek)
de talán kevesebben tartják számon mint filmelmélészt és mint gyakorló filmest
(ld. A mozgókép stílusa és közege c. munkáját)

Panofsky három évtized alatt átformálta, ha nem éppen megteremtette az amerikai művészettudományt.

Jellemző, hogy amikor 66-ban, tekintélye csúcsán visszalátogatott No-ba, megengedhette magának, hogy angolul tartsa meg előadásait.

+1968. NY

Az adott kommunikáció-elmélet szokásos megnevezése:
Vizuális kommunikáció - ikonológia

Az elmélet érvényességi területe
Műinterpretáció, műalkotások elemzése
"A legszélesebb értelemben az ikonográfia a művészettörténetnek az az ága, amely a műalkotások tárgyával vagy jelentésével foglalkozik, szemben a formájukkal."

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Interpretatív, hermeneutikai

Az elmélet egyszerre leíró és magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók
- a képzőművészeti stílus problematikájának kifejtése, a stílusanalízis kritikája
művészettudományi alapfogalmak meghatározása, módszertan létrehozása
(Wölfflin-szisztematizált művészettörténet-tudománya; Theodor Lipps-beleérzés elmélet, "a látás-változása"; Rigel-művészetalkotó akarata mint objektív entitás)
- az értelmezés és az ellenőrzés konkrét eljárásainak kialakítása

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), ill. szerkezeti egységek:
- tartalomelemzés, tartalomértelmezés módszertana: az analízis három szintjének megkülönböztetése
(a) preikonografikus leírás és pszeudoformális elemzés; (b) ikonográfiai elemzés; (c) ikonológiai elemzés

A koncipiálásba bevont színterek
(a) az elsődleges, v. természetes képtárgy, mely tárgyi és kifejezésbeli, s együttesen a művészi motívumok világát alkotják; (b) a másodlagos, v. konvencionális képtárgy, mely az ábrázolások, történetek és allegóriák világát alkotja; (c) belső jelentést, v. tartalmat, mely a "szimbolikus" értékek világát alkotja

A koncipiálásba bevont dinamikák
- a megfelelő szint szubjektumának, tárgyának és korrekciós elvének meghatározása
- (a) mindennapi tapasztalat (tárgyak és események ismerete); (b) irodalmi források ismerete (tájékozottság meghatározott témák és fogalmak körében); (c) szintetikus intuíció (az emberi elme alaptörekvéseinek ismerete), melyet eleve meghatároz a személyiség pszichológiája és "Weltanschaung"-ja (világnézete, szemlélete).
- az "értelmezés helyesbítésének eszköze" a hagyományok története: (a) a stílusok története (annak a módnak az ismerete, ahogyan különböző történeti feltételek között a meghatározott tárgyakat és történéseket formákkal kifejezik; (b) a típusok története (annak a módnak az ismerete, ahogyan különböző történeti feltételek között a meghatározott témákat vagy fogalmakat tárgyakkal és eseményekkel kifejezik); (c) a kultúra jelenségeinek vagy "szimbólumainak" története általában (annak a módnak az ismerete, ahogyan különböző történeti feltételek között az emberi elme törekvéseit meghatározott témákkal és fogalmakkal kifejezik).

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
- stílusanalízis, a művészettörténet összegyűjtő és osztályozó tevékenysége (Wölfflin)
- "Kunstwollen", a stíluskorszakok vezérlőelve (Riegel)
- hermeneutika, szimbólumfilozófia (Cassirer)
továbbá: Gestalt-pszichológia; szemiotika; struktúranalízis

Az elmélet-alkotás célja
A megértés analízise
A műalkotásoknak alkotójuk világnézetére kérdező értelmezése
"Mi az, ami a történeti szabályok és az individuális indíkékok közvetítésével a műalkotásokban megnyilvánul?"

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Művészettudomány, művészettörténet (reneszánsz; gótika és barokk)
Tárgyábrázoló műalkotások

Az elmélet háttérdiszciplinái
Művészetelmélet: stílustörténet, ikonográfia, stílusanalízis
(Művészettörténeti) hermeneutika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
A jelentés a vizuális művészetekben, Gondolat, Bp., 1984 (ford. Tellér Gy.)
Az emberi arányok stílustörténete, Magvető, Bp., 1976 (ford. Vekerdi L.)
Idea, Corvina, Bp., 1998 (ford. Szántó T.)
Bätschmann, Oskar: Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába, Corvina, Bp., 1998 (ford. Bacsó B.-Rényi A.)

Panofsky háromlépcsős értelmezés modellje

Az összefoglalót készítette
Doboviczki Attila T.
Pécs, 2002. november 16.