Elisabeth Noelle-Neumann: A hallgatás spirálja

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
A hallgatás spirálja (E. N.-Neumann azonos című könyve nyomán)

Az elmélet érvényességi területe:
Demokratikus társadalmak nyilvánossága, közvéleménye(i).

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Közéletileg releváns témájú, elsősorban közvetlen csoporthelyzetekben zajló kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A közvélemény alakulásának bizonyos, rejtettebbnek vélt mechanizmusait írja le, hogy ezzel magyarázzon bizonyos jelenségeket. (Pl. Miért mutatkozik oly nagy különbség két párt támogatottsága között a választásokon, amikor ez a közvélemény-kutatás hagyomány kérdésfeltevései alapján előzetesen egyáltalán nem látszott?)

A koncipiálásba bevont funkciók:
kvázis-statisztikus percepciók működése (van elképzelésünk arról, hogy adott kérdésben milyen is a közvélemény megoszlása), a prularizmus ignoranciája (téves becslés), félelem az elszigetelődéstől

A koncipiálsába bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
A legalapvetőbb szerkezetek az egy adott véleményáramlattal kapcsolatban felrajzolható két (táguló vagy szűkülő) kommunikációs spirál, melyek a véleménynyilvánítási hajlandóság növekedését, illetve csökkenését szemléltetik.

A függőleges tengely a véleménynyilvánítás tengelye, a vízszintes a közvélemény percepciójáé. Az origó a hallgatást jelöli. (forrás: Angelusz, 2000, 136-137.p.)

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák:
Az elmélet kiindulópontja az, hogy a közvélemény alakulásával kapcsolatos képzetek visszahatnak a közvéleményre, és annak dinamikájában az egyik legfontosabb szerepet játsszák.
A hallgatás spiráljának működése a következőképpen írható le:

- az emberek nagyobb részének van valamilyen képe arról, hogy a közvélemény megoszlása milyen egy adott kérdésben, adott időpillanatban. Ezt nevezi E. N.-Neumann kvázi-statisztikus percepciónak.
- A kvázi-statisztikus percepció befolyásolja a véleménynyilvánítást, az egyén kommunikációját az adott kérdéssel kapcsolatban. Azok, akik úgy vélik, hogy véleményük többségi az adott helyzetben, szívesebben nyilvánítják ki azt, akik viszont kisebbséginek látják álláspontjukat (az igazán elkötelezettek kivételével) inkább hallgatásba burkolóznak. Ennek oka a szerző szerint az elszigetelődéstől való félelem, vagyis a konformitásra való hajlam, hogy érthetőbben fogalmazzunk.
- A megváltozott kommunikációs struktúra megváltoztatja a percepció feltételeit is. Így az az álláspont, melyet a többség többséginek vélt, valóban nagyobb arányban jelenik meg a kommunikációkban, mint alternatívái, és "fölénye" ennek következtében még jelentősebbnek tűnik. (Függetlenül attól, hogy ténylegesen a többséginek érzékelt álláspont volt-e a kiinduló ponton többségben. Ez az önmagát erősítő spiráljelenség elsősorban akkor lehet döntő, ha a különféle alternatívák támogatói bázisa kiegyensúlyozott, például egy kiélezett választási szituációban.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:

- Neumann maga is keresi az elmélettörténeti előzményeket, és a pl. Locke, Tocqueville, Rousseau, Hume műveiben véli felfedezni a hallgatás spiráljának mechanizmusára való utalásokat.
- Ha nem is közvetlenül, de kapcsolódik Gerbner kultivációs elméletéhez is, különösen, amikor a televíziónak percepciók torzításában játszott kiemelt szerepét elemzi.
- Kapcsolódhat még a látens közvélemény elméletéhez is, amennyiben itt is a vélemények esetleges rejtőzködése jelenti az elméleti modell egyik sarokpontját.

A hallgatás spirálját számtalan kritika is érte, ezek legfontosabb pontjait csak röviden foglalnám össze.

- Az elmélet lapján nehéz magyarázni, ha egy korábban szűkülő véleményáramlat újra tágulni kezd. Megoldást kínál erre, ha a "külső eseménytérben" zajló folyamatokat is figyelembe vesszük, hiszen a véleményünk nem csak mások vélt vagy valós véleményváltozásának hatására változhat meg, hanem a tárgy megváltozásával is, melyről véleményt alkottunk.
- A személyes, jellemzően kiscsoportban zajló kommunikáció áll a fókuszban, és bár a tömegkommunikációs eszközök hatása is megjelenik, a kettő viszonya nem lesz valódi elemzés tárgya. (Később E. N.-Neumann bevezeti a "kettős véleményklíma fogalmát, hogy ezzel tisztába tegye ezt a kérdést is.)
- A többséginek érzékelt véleménnyel szemben nem csak a hallgatás stratégiáját alkalmazhatják a magukat kisebbséginek érzékelők, vannak fokozottabban konform megoldások ( a többségi vélemény hangoztatása), vagy épp a szembeszállás lehetősége, az ellentábor meggyőzésének kísérlete. (Avagy: a kisebbségi helyzet tapasztalása valóban elbizonytalanodáshoz vezet-e?)
- Az elszigetelődéstől való félelem, mint az egész spirálmechanizmus mozgatója, talán túl nagy szerepet kap az elméletben, más motívumok rovására is.

Az elméletalkotás célja:
Feltárni azt a folyamatot (illetve annak egy lényeges részét), mely révén egyes meggyőződések teret nyernek vagy éppen eltűnnek a közélet diskurzusában.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Választó viselkedés vizsgálata és előrejelzése az 1960-a, 70-es években, az NSZK-ban.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
empirikus társadalomkutatás, szociálpszichológia (és kissé félve jegyzem meg: talán a racionális döntéselmélet)

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Noelle-Neumann, Elisabeth: Die Schweigespirale. München-Zürich, R. Piper Verlag, 1980
(angolul: Noelle-Neumann, Elisabeth The Spiral of Silence: Public Opinion--Our Social Skin. 2nd edition, Chichago University Press, 1993.)

Noelle-Neumann, Elisabeth: Kumulation, Konsonanz und Öffentlichkeit. In: Öffentlichkeit als Bedrohung, München-Freiburg, Verlag Karl Albert, 1976.

Noelle-Neumann, Elisabeth: The Theory of public Opinion: The Concept of Spiral of Silence. In: Communication Yearbook 14. Newbury Park-London-New Delhi, Sage Publications, 1991.

Angelusz Róbert: Rejtélyes véleményáramlatok. Reflexiók a "hallgatás spirálja" elméletéhez. In: A láthatóság görbe tükrei. Budapest, Új Mandátum, 2000.

Az összefoglalót készítette: Bácsván László
Dátum: 2003-05-20