Newcomb interakciós elmélete

A kommunikáció elmélet megnevezése:
Newcomb interakciós elmélete: A kommunikatív aktus

Az elmélet érvényességi területe:
Az orientáció és a koorientáció megjelenése a társas interakciókban, illetve a csoporttulajdonságok befolyásoló szerepe a csoporttagok közti kommunikációban

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Az elméletben használt kommunikáció fogalom típust interaktív felfogásnak hívjuk, vagyis a kommunikáció a személyek közti interakció során jöhet létre verbális vagy nem verbális úton.

Az elmélet leíró vagy magyarázó:
Az elméletek leíró és magyarázó (illusztráló)

A koncipiálásba bevont funkciók:
Newcomb a kommunikációs aktust a következő elemekre bontja: A-B-X. Ezzel létrehoz egy rendszert melyben valaki (A) közöl valamilyen információt (X) egy másik személynek (B). Bevezeti az orientáció fogalmát, mely kifejezést az attitűdnek megfelelően használja. Mivel a orientációja kölcsönösen függ X-től és B-től, ezért A-B-X egy rendszernek tekinthető.

A koncipiálásba bevont szerkezeti egységek:
Az előbb említett A-B-X rendszer minimális alkotóelemei a következők.

A orientációja X-re, mely magába foglalja az azzal kapcsolatos attitűdöket is, mely lehet kedvező és kedvezőtlen.
A orientációja B-re, melybe szintén benne értjük a vele kapcsolatos attitűdöket. Vagyis A-nak pozitív vagy negatív a viszonya B-hez
B orientációja X-re.
B orientációja A-ra.

A-nak és B-nek az attitűdjei X vonatkozásában négyféle értéket vehet fel. Az első két esetben lehet hasonló (++, vagy --), a másik két esetben viszont lehet eltérő is (+-, vagy -+). Newcomb a folyamat további elemzése előtt a következő korlátozásokat vezeti be. Először a kommunikáción csak a személyes és verbális kommunikációt érti. Másodszor a kommunikációs aktust minden esetben direktnek, vagyis szándékoltnak feltételezi. Harmadszor pedig, hogy az üzenet megérkezik a befogadóhoz, de azt nem vizsgálja hogy az üzenet mennyire pontosan ment át a csatornán.

A koncipiálásba bevont színterek, a koncipiálásba bevont dinamikák:
Az elmélet hangsúlyosan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy A-nak és B-nek milyen jellegű orientációi lehetnek X-re. Ennek kapcsán a modell feltételezi, hogy a rendszer nyugalmi állapotban van, azt az erők egyensúlya jellemzi, valamint ebből kiindulva, a rendszer egy részének megváltozása a többi rész megváltozásához is egyértelműen vezet. A rendszer alaptagjait, vagyis A-t és B-t a szimmetriára való törekvés jellemzi, vagyis az egyensúlyi helyzet megteremtése. Ezen szimmetria megteremtése nem feltételezi az egyszeri kommunikációt, vagyis folyamatok során alakul ki a kölcsönös vegyértékű orientáció X-re. A kommunikáló felek (A, B) az egyensúly megteremtése érdekében a végzett kísérletek alapján a következő dolgokat hajthatják végre. A észleli, hogy B-nek más az álláspontja és megpróbálja elfogadtatni saját álláspontját B-vel. A igyekszik megnyugtatni magát, hogy B-nek nem tér el az álláspontja az övétől. A információt kér, vagy információt ad X-ről B-nek.
Elmondható, hogy nem minden típusú kommunikáció irányul a szimmetria megteremtésére, de az erre való késztetés, illetve a szimmetria valamilyen szintű észlelése függ az X-szel kapcsolatos attitűdök intenzitásától, valamint a B iránti vonzódástól.
Heider hipotézise az egyensúlyi állapot létrehozására a következőket mondja ki:

a. az egyén módosítja az aktus jel vegyértékét, hogy egyetértsen az aktorral
b. ennek a fordítottja
c. az egyén az aktust kognitíve elválasztja az aktortól, ennek következtében elviselhetővé válik a diszharmónia.

A kommunikáció során fellépő szimmetriát vizsgálhatjuk csoporton belül is. Ebben az esetben a csoport véleménye X-ről meghatározhatja A és B orientációját is.
Kialakulhat egy fenomenális A-B-X rendszer is, melyben A lehetőségei a következőek:

1. megpróbálja elérni a szimmetriát
a. B-t saját orientációja értelmében befolyásolja
b. Saját orientációját feladja, B-ét elfogadja
c. Kognitíve meghamisítja B orientációját

2. változásokat idézhet elő a rendszer más részeiben
a. módosíthatja vonzódását B iránt
b. módosíthatja önnön ítéletét b-ről
c. módosíthatja önmaga megítélését
d. módosíthatja azon ítéletét, hogy B hogyan ítéli meg önmagát

3. eltűrheti változtatás nélkül az asszimetriát

Csoporton belüli kommunikáció esetén fennállhat a homogén orientáció egy tárggyal kapcsolatban, vagyis az csoport minden tagja azonos akciókat hajthat végre. Előfordulhat az észlelt konszenzus homogenitása. Minden csoporton belül, függetlenül attól hogy a csoport milyen szervezőelvek mentén alakult ki megfigyelhető a csoport tagjai között valamilyen szintű vonzódás, mely aztán nagymértékben elősegítheti a közös orientációt X-re, így a szimmetria megteremtését is.

Az elmélet-alkotás célja:
Az emberi kommunikáció, az emberi közlés folyamatainak megértése.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Az elmélet háttérdiszciplínái:
Pszichológia, szociológia, szociálpszichológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Newcomb, Theodore M.: A kommunikatív aktus
Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség. Szerk.: Horányi Özséb. Bp. General Press Kiadó. 2003. 85 -98 p.

Az összefoglalót készítette:
Barkóczy László
Dátum:
2003. május 25.