1. általános meglátások
Az összefoglaló lényegre törő, a feldolgozásban szereplő megállapítások általánosságban helytállók. Néhány esetben zavarónak tartom a szűk megfogalmazásokat, mert ezek akadályozzák a téma tartalmas kibontakozását.
Javaslom magát a modellt a számára legmegfelelőbb rovatban és nem mellékletként közölni. (Vélhetően ez technikailag megoldható, ha mégsem, a rovatban utalni kell rá.)
Nem látom a legjobb eljárásnak (bár nagyvonalúsága miatt kétségtelenül elegáns) a 3 rétegű és 4 szempontú modell puszta szétvágásával megoldani a "koncipiűálásba bevont szerkezet(ek), ill. szerkezeti egységek", a "színterek" és a "dinamikák" kérdését: pusztán így feltölteni ezeket az elméletleíró egységeket azzal jár, hogy a téma tanulmányozójában jogos hiányérzetek keletkeznek.
Végül: javaslom elhagyni az életrajzi áttekintést; általa nem jutunk közelebb Panofsky gondolkodásmódjának kommunikációba történő bevonásához avagy kommunikációelméleti jellegének feltárásához.

2. az adott szerkezeti elemek kifejtéséhez fűzött gondolatok
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A szerepeltetett elnevezés (: Vizuális kommunikáció - ikonológia) elemzése:
Az itt olvasható megnevezés inkább a kommunikáció észleleti válfajának a megnevezése (ha lehet egyáltalán így tagolni a kommunikációt, azaz az észlelet mint szempont szerinti kommunikációkról beszélni). Mellette egy műelemző mód szerepel - ikonológiai - ez a vizsgált téma háromlépcsős rendszeréből az utolsó. Így a közölt megnevezés nem tud kellőképpen kommunikáció-elméleti elnevezés lenni. Ha azonban meglátjuk, hogy Panofsky gondolatában a műértelmezés mint a kommunikatív aktus összetevője szerepel, akkor éppen a háromlépcsős modell válhat az elnevezés lényegi összetevőjévé.
Javaslatom:
Panofsky háromlépcsős megértés elmélete

Az elmélet érvényességi területe
Bár a művészet (és a mű) alatt a legkülönfélébb helyzetekben szokásos a vizuális művészeteket vagy az ún. képzőművészetet érteni (valahogy hasonlóan, mint népművészet alatt a népi tárgyalkotó és díszítő művészetet), ebben az esetben azonban javaslom félreérthetetlenül a vizuális művészetekre történő vonatkoztatást. Javaslom továbbá a műinterpretáció és a műelemzés mellé a művészetelméletet és a művészettörténetet is bevenni - nagyjából mint az előzőleg megnevezett területek kiszélesítését.
Ugyanakkor nem javaslom megtartani a második gondolati egységben szereplő idézetet, mert éppenhogy leszűkítő értelmű. Indoklásom: 1. Panofsky A jelentés a vizuális művészetekben c. könyve egyik fejezetét ezzel a mondattal indítja ugyan, de a szövegösszefüggésekből nyilvánvaló, hogy az akkori (1930-50) években elfogadott értelmezést érti alatta. 2. Ebben a fejezetben (: Ikonográfia és ikonológia: bevezetés a reneszánsz művészet tanulmányozásába) éppen azt fejti ki, hogy a műalkotások jelentését vagy belső tartalmát feltárni az ikonológia módszerével lehet.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Mivel Panofsky a műértelmezést a) a befogadó személyiségének felkészültsége és b) a műbe az alkotó által beépített korra és civilizációra vonatkozó ismeretek összefüggésében értelmezi, úgy gondolom, létezik olyan kommunikáció-elméleti csoport, amely az ilyen típusú a függőségeket képes kommunikáció fogalommal is megragadni.
(Úgy gondolom, ebben a rovatban bővebben és pontosabban kellene tehát megmutatni, hogy a Panofsky-féle modell a kommunikációra - vagy annak bizonyos összetevőjére - alkalmas modell.)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A mostani lakonikus megállapítás mellett javaslom kifejteni, hogy mennyiben leíró és mennyiben magyarázó az elmélet. Úgy gondolom, hogy a kettősség nagyjából a lépcsőkben (avagy a modell hierarchikus szintjeiben) mutatható ki, mert az első és a második szint inkább leíró (kifejtendő, hogy milyen értelemben és hogy melyek a társuló magyarázó tartalmak), a harmadik pedig egyértelműen magyarázó irányultságokkal bír.

A koncipiálásba bevont funkciók
-

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Jelenleg csak a teljes konstrukció egyik iránya bontakozik ki és az is egyféle aspektusból.
Javaslom itt közölni a teljes modellt (1955-ös változat), amelynek táblázatos rendszerében jól szemlélhető a szerkezet.

A koncipiálásba bevont színterek
Úgy gondolom, hogy a most szereplő felsorolás a "színtereket" kissé szűken ragadja meg, mivel a szerkezetből egyszerűen kiemelt kategóriákkal válaszolja meg a kérdést. Javaslom az olyan értelmező magyarázatokat, amelyek egyúttal általánosabb szintre is juttatják a megnevezéseket (Pl. Panofsky a művészi motívumok világán a vizuális nyelvet, a tárgyábrázolást, a témaábrázolást és -kifejezést érti, amely együtt a műben láthatók beazonosítása, avagy a látható mű maga; lehet, hogy az egyik színtér a mű maga?)

A koncipiálásba bevont dinamikák
Részben el tudom fogadni, hogy a téma feldolgozója a modell két szempontjában és az e szerinti tartalmak három szinthez kapcsolt felsorolásában meglátja a változásra vonatkozó tényezőket, de ezzel még semmit nem mondtunk a valóságos dinamizmusról, hiszen pusztán a szerkezet elemeit soroltuk. Az egész rendszer dinamikája - meglátásom szerint - e fölött ragadható meg. Éppen abban, ahogyan a "rétegek" egymásra hatnak, ahogyan mindegyikük ugyanarra a műre vonatkozik, vagy éppen abban, hogy mindegyik "szint" egyazon műelemző személy gondolkodásában jelen van. (Ezt Panofsky maga is megfogalmazza, amikor azt mondja, hogy az áttekintő táblázatba szerkesztett megközelítési módok a műalkotás értelmezésében "egyetlen szerves és megbonthatatlan folyamattá olvadnak egybe".)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
-

Az elmélet-alkotás célja
Kevéssé érzem találónak az itt szereplő megfogalmazásokat, különösen az idézőjelbe zárt szöveg zavaró, mivel környezetéből kiragadott és azt sugallja, mintha az elmélet közvetlenül is foglalkozna az alkotás mikéntjével.
Módosítási javaslat:
Eredendően művészetelméleti és művészettörténeti célok érdekében jött létre.
A műalkotások értelmezésével a) forma és tartalom, b) a műben rejlő korra vonatkozó egyetemes összetevők, c) az egyedi műalkotás és ezen keresztül a művészettörténet filozófiai kapcsolódásának, valamint d) az ikonográfia és az ikonológia különbségének feltárása.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Módosítást javaslok a következők szellemében:
1. a szövegben jelenjen meg, hogy Panofsky az elméletét általános érvénnyel fogalmazta meg, de elsősorban az őt érdeklő művészettörténeti korokra alkalmazta
2. természetesen nem a tárgyábrázoló műalkotásokról, hanem a tárgyábrázoló műalkotások (avagy az ábrázoló művészet) értelmezéséről van itt szó.

Az elmélet háttérdiszciplínái
-

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Nagyon jónak tartom, hogy az elméletet kifejtő és a kapcsolódó Panofsky-műveken kívül megjelent egy olyan szerző műve, aki Panofsky háromlépcsős modelljének mai értelmezésével foglalkozik.
Ajánlok e mellé bevenni egy korábbit (mivel itt korabeli értékelésben olvashatunk Panofsky modelljéről): Białostocki, Jan: Régi és új a művészettörténetben. Szerk.: Marosi Ernő. Corvina Kiadó