Megjegyzések
Szakács István "Walter J. Ong: Szóbeliség és írásbeliség (Orality and Literacy: Technologizing the world)" ismertetőjéhez

"Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
szóbeli és írásbeli kommunikációra épülő társadalmak különbségeit magyarázza a két kommunikációs illetve rögzítési forma különbségeivel."

Megjegyzés: nem a társadalmakat, hanem a gondolkodás- és kifejezésmódot vizsgálja.

"Az elméletbe bevont funkciók, színterek, dinamikák:
a szóbeliség végét a görög kultúra virágzásának hajnalára tette, megállapítja, hogy a görög hangzóírás kialakulásával olyan előnyre tettek szert, amellyel megelőzhették a kor más írásbeliségben elmaradottabb (szótagírást illetve képírást alkalmazó) nyelveit. A szóbeliség jellemzője, hogy a tartalmak átadásakor klisékre, nyelvi formulákra kell támaszkodni, az elsajátítás csak így közelítheti meg a teljességet, s még így is könnyen változhat. Ebben a megvilágításban a homéroszi eposzok kliségyűjtemények, amelyek századok során alakultak olyanná, a lejegyző tevékenysége minimális. Ezeknek a történeteknek a megjegyzése viszont olyan kapacitást követelt, hogy az új dolgok, minták létrehozása egyenesen káros dolognak bizonyulhatott. Az írás megjelenésével ez a kapacitás felszabadult, lehetővé vált az újdonságok létrehozása és továbbadása a tudományban és a művészetben egyaránt. Elemzi a szóbeliség és írásbeliség közti hatásbeli különbségeket:
a szóbeliség nem ismer táblázatokat, listákat, hanem történések szukcessziója, időbeli, az írás térben elrendezett;
a szóbeliségben a szavaknál nagyobb beszédegységek jelennek meg, írásban a szavak elválnak egymástól (és írni magányos dolog);
írásban a szavaknak nincs szupraszegmentális-fonológiai tulajdonságuk (kivéve a központozást), nincs extratextuális kontextusa sem, az olvasó elképzeli az író állapotát írás közben, fikcionális.
Az írott szövegnek megnő az analitikuma, könnyebben lebontható.
Pontosabb lesz, mert para- és szupraszegmentális elemek nélkül kell kifejeznie magát.
Nincs inkonzisztencia: könnyű válogatni és javítani, ez visszavetítődik analitikusan a beszédbe.
Különbséget tesz az írásbeliség súlya alapján mindennapi használatú és tanult nyelvhasználat között, ebben a különbségben talál meg olyan viszonyokat, amelyek a nemi szerepek elosztásában jelennek meg.
Ugyanilyen technológiai előrelépés a nyomtatás feltalálása, az írás által okozott különbségek hangsúlyosabban jelenhettek meg."

Megjegyzések:
1. A leírás a szóbeliség mibenlétének kifejtéséhez Ong diakronikus megközelítését veszi alapul, fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy a szerző ugyanilyen arányban támaszkodik szinkron vizsgálatokra is, azaz leírása nem egyértelműen történeti. A szóbeli és az írásbeli kultúrák összehasonlításakor ugyanakkor semmi esetre sem mond értékítéletet, a fentiek szóhasználata pedig ezt sugallja: "elmaradottabb nyelv", "előrelépés".
2. Félreérthető a "szóbeliség vége" kifejezés, helyettesíteném az "elsődleges szóbeliség" kifejezéssel.
3. A szóbeliség és írásbeliség különbségeinek felsorolása már elhagyja a diakronikus szempontot, de számomra nem világos, hogy milyen logikát követ. A felsorolásból hiányolom a sokat idézett kilenc pontot, amely a szóbeliségen alapuló gondolkodás- és kifejezésmód fő jellemvonásait veszi sorra (mellérendelő, aggregatív, redundáns, konzervatív, a mindennapi élethelyzethez közeli, expresszív, résztvevő, hmoesztatikus, szituáció függő vö: Further characteristics of orally based thought and expression című fejezet).

"Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Az elmélet McLuhan technikai determinizmusának folytatója, annak azonban egy határozottabban megrajzolt formája."

Megjegyzés: Ong hangsúlyozza, hogy alapvetően nem kapcsolódik már meglévő elméleti konstrukciókhoz, a szóbeliség - írásbeliség vizsgálatának nincs iskolája, de természetesen hatással van rá jónéhány elmélet, és viszont. Ennek ellenére elméletét technikai determinizmusnak szokták tekinteni. Könyve utolsó fejezetében perspektívájának lehetséges hatásait vizsgálja az alábbi elméleteket sorra véve: irodalomtörténet, új kritika, formalizmus, strukturalizmus, dekonstrukció, társadalomtudományok, filozófia stb..

"Az elmélet-alkotás célja:
magyarázni az írásbeliség és nyomtatás során megjelent társadalmi jelenségeket, így például a nemi szrepek különbségeit."

Megjegyzések:
1. A szóbeliség illetve az írásbeliség szülte gondolkodásmódbeli különbségek meghatározása a cél azért, hogy érthetővé váljék az elektronikus kor gondolkodásmódja, amelyet egyfajta szóbeliség jellemez.
(vö.: "The subject of this book is the differences between orality and literacy. Or, rather, since readers of this or any book by definition are acquainted with literate culture from the inside, the subject is, first, thought and its verbal expression in oral culture, which is strange and at times bizzarre to us, and second, literate thought and expression in terms of their emergence from and relation to orality" "Our understanding of the differences between orality and literacy developed only in the electronic age, not earlier. Contrast between electronic media and print have sensitized us to the earlier contrast between writing and orality. The electronic age is also an age of 'secondary orality' ..." Introduction, 1-3.)
2. Az 1. Megjegyzésből következik, hogy elsősorban a szóbeliség megértése a fontos, nem az írásbeliségé és a nyomtatásé. A nemi szerepekről tett megjegyzést nem értem.

"Az elmélet háttérdiszciplínái:
történetírás, retorikai hagyományok, írás- és nyelvtörténet."

Kiegészítés: A nyelv hangzó voltára odafigyelő kutatások: nyelvészet (szociolinvisztika, elméleti-, alkalmazott nyelvészet Saussure-től), irodalomtudomány (Parry, Lord), antropológia, pszichológia (pl.:Lurija