Interakcionista elméletek

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Interakcionista elméletek
Avagy a kommunikáció interaktív felfogása, interakcionális nézőpontja (és ebből következően a kommunikáció interaktív modellje).
Az interaktív felfogásból elmélet-csoportok jöttek (jönnek) létre és számos elmélet-variáció bontakozik ki. Úgymint: az interperszonális kommunikáció elméletei - szimbolikus interakcionizmus (Mead, H.G.), interperszonális megtévesztés elmélet (Buller, D. és Burgoon, J.), …szociális interakció (Hare, A. Paul), …

Az elmélet érvényességi területe
A személyközi kommunikáció és ezzel együtt a társadalmi kommunikáció.
Következésképpen általában a személyes viselkedés, a személyek közötti (avagy társas) viselkedés, a párkapcsolatok, a társas és a közösségi élet. Érvényre jut a multimédiában is.
Nem tartozik bele általában a művészi kommunikáció, legalábbis azok a változatai nem, amelyekben a "passzív"(-nak nevezhető) befogadói aktus érvényesül.
Nem tartozik bele a tömegkommunikáció sem, mert ebben a minimumra csökken vagy egyszerűen nincs is orientációs visszacsatolás.*
"Az interakcióban részt vevők akciójukkal vagy éppen aktivitásukkal egy közös cél elérésén igyekeznek. Ez lehet valaminek a megértetése valakivel, vagy lehet egy közös nézet kialakítása valamiről és sok minden egyéb. Természetesen nem tekinthető minden interakció kommunikációnak. A kommunikáció interaktív modelljének értelmében a kommunikáció során nem egyszerűen (információ)átadás történik, hanem a közös (együttes) cselekvésnek valamilyen információban kifejeződő (és korábban nem feltétlenül létezett) eredménye jön létre." [Horányi 2001/a]
*Megjegyzésként: Ugyanakkor Riley J.- Riley M. tömegkommunikációs elmélete (és modellje) a tömegkommunikációban is interaktív viszonyt lát meg.

Forrás: Lázár Judit: A kommunikáció tudománya. Balassi Kiadó, 2001

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az interakcionista elméletek az akció típusú kommunikáció-fogalmon alapszanak (szemben az állapot-típusúval). Ezen belül is az akciót (a tevékenységet vagy eseményt) mint a kommunikációs jelenség megragadásának lehetőségét két vagy többirányú kapcsolattartás egymásrahatásában értelmezik (szemben az egyirányú információtovábbító tranzaktív kapcsolattal).

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Mindkét jellegzetesség felfedhető benne.
Leíró, mert feltérképezhetők a segítségével életviszonylatok és -helyzetek.
Magyarázó, mert az adatok együttállásaiból (viselkedésre, kapcsolattartási formákra, reakciókra vonatkozó tényekből, viszonyultságokból) újabb viszonylatokat lehet megállapítani, várható eredményeket, változásokat megjósolni. Illetve: "Egy ilyen rendszer dinamikája valószínűleg olyan természetű, hogy ha adott pillanatban jól megértjük tulajdonságait, megjósolhatjuk valamely kommunikatív aktus bekövetkezésének valószínűségét, de azt is, hogy a kommunikatív aktus következtében milyen irányban változnak meg a szóban forgó tulajdonságok." (Newcomb - forrás: szerk. Horányi 1977)

A koncipiálásba bevont funkciók
Kapcsolati aspektus - Newcomb szerint a kommunikáció alapfunkciója nem más, mint lehetővé tenni személyek számára, hogy egyidejűleg kapcsolatban legyenek egymással és külső környezetük tárgyaival. metakommunikációban nyilvánul meg.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Kommunikáció= tartalom + kapcsolat
Tartalom (vagy közlés) és kapcsolat (vagy utasítás), ahol a tartalom azt mutatja, hogy mit mondunk, a kapcsolat pedig a hogyant.

Newcomb a szociális viselkedés interaktív jelenségeit kommunikatív aktusokként értelmezte. A kommunikatív aktus lényege: két vagy több egyén egyidejű orientációt tart fenn egymásra és a kommunikáció tárgyára (tárgyaira) nézve.
Így a modell a következő (forrás: Horányi1977):

Amelyben A és B személyek, akik közül az egyik úgy ad információt valamiről (X-ről), hogy ebbe beleépül mind a partneréhez mind az információ tárgyához való saját viszonya, illetve partnerének az információ tárgyával való kapcsolatáról meglévő tudása. Az ábrán A és B kétféle értelmezésben és agy kétféle szerepében jelenik meg. Egyszer mint a kommunikáló személyek (balra-jobbra), míg másszor mint az egyidejű orientáció tárgyai (fent-lent).

Megjegyzendő, hogy az itt bemutatott szerkezetek dinamikák is: a kölcsönös viszonyokban állandó változások (vagy azok lehetőségei) vannak. (Dinamikák, mint az elméletkifejtés egyik alább következő tétele.)

A koncipiálásba bevont színterek
Szociológia: család, párkapcsolatok, viselkedés
Társadalom: társadalmi hierarchia, a társadalom működésének megnyilvánulásai

A koncipiálásba bevont dinamikák
A személyközi kommunikációt illetően a jelen kor vizsgálatait a folyamat időbeli szerkezetének szakaszokkal történő megragadása, illetve a szakaszok sajátos aspektusú értelmezése jellemzi; úgymint a belebonyolódás (a partneri kapcsolat kezdete), a kommunikatív stratégia (a kommunikáció törzsét adó sajátos viselkedésminta-lánc) és a kihátrálás (azaz a kommunikáció megszűnése). (Horányi 2001/b)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A társadalmi megítélés elmélete: az egyén megítéléseit befolyásolja a csoport összetétele, melynek tagja. (Azaz az interakciókban létrejövő viszonylatok is függnek a csoportösszetételtől.)
Elaborációs modell: az érvek mérlegelése a meggyőzésre irányuló kommunikációban. [Azaz az interakciókban jelentős szerepet játszanak a motiváltság és a kognitív képességek.]
Hasonlóan számos más pszichológiai, szociológiai (esetleg filozófiai) alapokon nyugvó elmélettel kimutatható az interakcionista nézőponton alapuló elméletek kapcsolata.

Az elmélet-alkotás célja
Watzlawicknál: a kommunikáció optimális működését kívánta feltárni, átlátni.
Általában: a kommunikáció mint kölcsönös aktus jellegzetességeinek feltárása.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Newcomb a kommunikatív aktust a szociális viselkedési formák vizsgálatában fogalmazta meg.
Az interakcionális nézőpont-elméletét Paul Watzlawick a családi rendszer működése vizsgálatának segítségével alkotta meg.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Filozófia - különösen a Husserl filozófiájában bevezetett életvilág fogalom, amennyiben az interakcióban a résztvevők a) rendelkeznek egy közös életvilág-alappal, b) a közös cselekvés színtere az életvilág maga és végül c) a közös, egymásraható cselekvés eredményeképpen az életvilág módosul.
Pszichológia és szociálpszichológia eredmények a századfordulót követően.
Az ún. Chicagoi iskola (1910-40) szociológiai kutatásai és a hozzá kapcsolódó, abból kinövő városszociológiai kutatások eredményei.
Cooley és Mead filozófiája az egyéni Én-ről és az Én és az erkölcsi tudat társadalmi jellegéről.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Hare, A. P.: The Dimensions of Social Interaction. . - Megjelent: Smith, Alfred G. (szerk.): Communication and Culture, 88-94. o. 1966. New York. [magyarul közli A szociális interakció címen: Kommunikáció 1. A kommunikatív jelenség. Horányi Özséb (szerk.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977. 288-294. o. - függelék]

Társadalmi kommunikáció. Szerkesztette: Béres István - Horányi Özséb. Osiris Kiadó. Budapest, 2001. [különösen: a) Horányi Özséb: Előljáróban. 22-34. o., b) Horányi Özséb: A személyközi kommunikációról. 57-84. o.]

Newcomb, T. M. : An Approach to the Study of Communicative Acts. - Megjelent: Smith, Alfred G. (szerk.): Communication and Culture, 66-79. o. 1966. New York. [magyarul közli A kommunikatív aktus címen: Kommunikáció 1. A kommunikatív jelenség. Horányi Özséb (szerk.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977. 51-67. o.]

Turner, G.: A Theory of Social Interaction. Stanford, Stanford University Press, 1988

Az interakció elemzése és következményei. In. A kommunikáció elmélete és gyakorlata II/1. Tematikus szemelvénygyűjtemény 1. Szerkesztette: Galambos Katalin. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1998. 183-185. o. Forrás: Thibaut, J. W. - Kelley, H.H. : Páros kapcsolatok. In. Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény III. Pataki Ferenc-Solymosi Zsuzsanna. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. 21-24.o.

A viselkedés kölcsönösségének figyelembe vételével osztályozott interakciók. In. A kommunikáció elmélete és gyakorlata II/1. Tematikus szemelvénygyűjtemény 1. Szerkesztette: Galambos Katalin. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1998. 187-191. o. Forrás: Jones, E. E. - Thibaut, J. W. : Az interakciós célok mint a következtetés alapjai a személyészlelésben. In. Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény III. Pataki Ferenc-Solymosi Zsuzsanna. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. 124-128.o.

Mead, Herbert G.: Szimbolikus interakcionizmus. In. Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat Kiadó, 2001. 54-64. o.

Watzlawick, Paul: Az interakcionális nézőpont. In. Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat Kiadó, 2001. 155-167. o.

Az összefoglalót készítette: Sándor Zsuzsa
Dátum: 2003. január 24.