Hernád István elmélete

A kommunikáció-elmélet megnevezése:
Szimbólum-lehorgonyzás.

Az elmélet érvényességi területe:
Az elme modelljei és a nyelv, mint szimbólum.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Nem szerepel kommunikáció-fogalom, de a "beszámoló a világról", "leírások a világról" és "válaszok a leírásokra" kifejezések körüljárják a kommunikáció fogalmát.

Az elmélet leíró vagy magyarázó:
Magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók:
Hernád kiindulópontja az emberi elme különböző funkcióinak vizsgálata, úgy mint megkülönböztetés (a külvilág információinak egymástól való elkülönítése, a róluk alkotott belső leképeződések segítségével), manipuláció (a belső leképeződéseken végrehajtott műveletek), azonosítás (a belső reprezentációk összerendezése, tulajdonképpen a névadás), beszámoló a világról (a belső leképeződések összefűzése), leírások a világról és válaszok a leírásokra.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), szerkezeti egységek:
Az emberi elme által végzett különböző feladatok magyarázatára eddig két uralkodó elképzelés született, az elme különböző modelljei. Az egyik modell az elmét szimbólumrendszernek képzeli, amely bizonyos kritériumoknak megfelelően a szimbólumokon műveleteket hajt végre, ez a szimbólummanipuláció, amely a külvilág megismerésére szolgál.

A másik modell szerint az elme egy idegsejtekre emlékeztető csomópontokból álló hálózat, ahol a csomópontok közötti pozitív, illetve negatív súlyozott kapcsolatok, azaz az aktivitás az alapja a megismerésnek.

A koncipiálásba bevont színterek (és dinamikák):
Hernád az emberi elme által végzett különböző feladatok közül hármat emel ki, amelyeknek a segítségével arra a következtetésre jut, hogy az előbb említett két modell külön-külön nem képesek magyarázni az ember megismerő tevékenységét, mert mindkettő csak egy-egy részfeladatot magyaráz. A megismerés csak akkor magyarázható, ha mindkét elképzelést figyelembe vesszük, így tulajdonképpen az elme egy hibrid modelljét kell megalkotnunk.

A három kiemelt feladat a következő:

1. Megkülönböztetés. A külvilágról alkotott belső leképeződések összevetésén alapul, amelynek alapja az ikonikus reprezentáció. A külvilág belső analóg átalakításait egymásra helyezve az elme megállapítja - egy relatív ítélettel - az egyes ikonok közötti egybeesést vagy különbözést. Például: a külvilágból a ló ikonja a reitnára vetülő ló formájának analógja. A ló és a kutya megkülönböztetése a két ikon egymásra helyzésén alapul.
2. Azonosítás. Az ikonok invariáns jegyeinek kiemelésével a külvilágból érkező információknak nevet adunk, tehát a kategoriális reprezentáció segítségével összerendezzük az információkat. Például: a ló ikonját az elme ellátja a ló megnevezéssel. A kategóriák közül néhány veleszületett, egyetemes (ld. a Rosch referátumot), a legtöbb azonban tanult, kultúrafüggő.
3. Beszámoló a világról. Például: "Ez egy ló." A szimbolikus reprezentáció segítségével a megnevezéseket propozíciókká fűzzük össze, további kategóriatagsági viszonyokkal. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a szimbólumok már lehorgonyzottak legyenek a kategoriális és az ikonikus reprezentációk által. Ha nem azok, akkor az elme belekerül egy körhintába, ahol lehorgonyzás (jelentés) nélküli szimbólumokat kellene ugyanilyen szimbólumokkal magyarázni, mint például ha valakinek meg kell tanulnia kínaiul egy egynyelvű szótár segítségével. Viszont ha a "ló" lehorgonyzott az ikonikus és a kategoriális reprezentációkkal, és ugyanígy a "csík" is, akkor az elme létrehozza a "zebra" szimbolikus reprezentációját a "ló" és a "csík" lehorgonyzott szimbólumlánc segítségével.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Hernád felhasználja az elméről alkotott két fő elképzelést: az elme mint szimbólumrendszer és mint konnekcionista rendszer.

Az elmélet-alkotás célja:
Hernád saját elképzelésében a két modellt ötvözi, hogy az elme által elvégzett különböző feladatokat magyarázni tudja.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
A szimbolikus reprezentációk magyarázata, a nyelvi szimbólumok lehorgonyzásának problémája.

Az elmélet háttérdiszciplinái:
Kognitív pszichológia, megismeréstudomány, mesterséges intelligencia-kutatás.

Néhány fontosabb bibliográgiai tétel:
HERNÁD István (1992) A szimbólum-lehorgonyzás problémája, In: Pléh Csaba (szerk.) Kognitív tudomány, Osiris Kiadó, Láthatatlan Kollégium, Budapest, 1996, 207-222. o.

FODOR, Jerry (1987) Psychosemantics. MIT/Bradford, Cambridge MA.

MCCLELLAND, J. L., RUMELHART, D. E. (1986) Paralell distributed processing: Explorations in the microstructure of cognition, Volume 1., MIT/Bradford, Cambridge MA.

Készítette:
Fejes Edina
2002. december 2.