H. P. Grice jelentéselmélete

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Grice a jelentésről

Az elmélet érvényességi területe:
Megnyilatkozások jelentésének eredete,
A szándékolt jelentésátvitel interperszonális kommunikációban

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
A cikk nem használ kommunikáció fogalmat, az értelmezés köre az interperszonális kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó:
Vegyes, leírja a személyen belül zajló folyamat újszerű perspektíváját; magyarázza a szándékolt jelentés-átvitel folyamatát.

A koncipiálásba bevont funkciók:
Nyelvi szándék, szándékolt hatás,

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
Természetes és nem természetes jelentés

A koncipiálásba bevont színterek, a koncipiálásba bevont dinamikák:

I. Természetes és nem természetes jelentés

(A) "Azok a foltok himlőt jelentenek."
(B) "A jelenlegi költségvetés azt jelenti, hogy nehéz évünk lesz."

Ezekben az esetekben "x azt jelenti, hogy p" magába fogalja (entails) p-t.

1. Nem mondhatom, hogy "(A), de neki nem volt himlője", hasonlóképpen (B)-vel: "( B), de nem lesz".
2. (A)-ból semmiféle következtetést sem vonhatok le arra vonatkozóan, hogy "mit akartak jelenteni azok a foltok".
3. (A)-ból semmiféle következtetésre sem juthatok azzal kapcsolatban, hogy valaki ki akart volna fejezni valamit azokkal a foltokkal.
4. Egyik példamondat sem helyettesíthető úgy, hogy a "jelentés" szót követő mondat vagy kifejezés idézőjelben álljon: Azoknak a foltoknak a jelentése "himlő".
5. A példamondatok helyettesíthetők olyan mondattal, amely "Az a tény, hogy…" kifejezéssel kezdődik.

(C) "Az a három csengetés (a buszon) azt jelenti, hogy a 'busz megtelt'".

1. Használhatom az első mondatot úgy, hogy utána azt mondom "De a busz valójában nem telt meg - a kalauz tévedett." Vagyis ebben az esetben "x azt jelenti, hogy p" nem foglalja magában p-t.
2. (C) alapján tehetek valamiféle állítást arra vonatkozóan, hogy "mit akart" jelenteni az idézett kifejezés.
3. Levonhatom azt a következtetést, hogy valaki a csengetéssel ki akarta fejezni azt a jelentést, hogy a busz megtelt.
4. (C) behelyettesíthető olyan módon, amelyben a "jelentés" szót követő kifejezés idézőjelben áll.
5. Az a mondat, hogy "Az a tény, hogy három csengetés hallatszott, azt jelenti, hogy a busz megtelt" nem helyettesíti az első mondat jelentését. Mindkettő igaz lehet, de még csak megközelítőleg sem azonos a jelentésük.

Az első csoportban (A), (B) a "jelent" szó természetes értelméről beszélünk, a második csoportban (C) a nem természetes értelméről ("nem természetes jelentés").
+ természeteshez sorolandó: "A (x útján) így és így akar tenni"
+ nem természetes: "A azt (a jelentést) akarja kifejezésre juttatni x útján, hogy …"

Hasonlít a természetes és konvencionális jelek megkülönböztetésére, de pl. a szavak nem jelek, illetve némely jelek nem konvencionálisak (pl. némely gesztusok).

A kauzális típusú válasz elvetése a "Mi a nem természetes jelentés?" kérdésre.

C.L. Stevenson: "ahhoz, hogy x nem természetesen jelentsen valamit, kétféle tendenciának kell érvényesülnie: x-nek rendelkeznie kell egy arra irányuló tendenciával, hogy egyhallgatóságban valamiféle attitűdöt váltson ki, és rendelkeznie kell - a beszélő esetében - egy olyan tendenciával, amely arra irányul, hogy x-et magát éppen ez az attitűd hívja elő, ahol ezek a tendenciák "azon kondicionálási folyamat által meghatározottak, amely a kommunikációban a jelek használatáról gondoskodik". [1]
Ellenvetések:
A megtanultság, elsajátítottság nem fogja kizárni az esetet a nem természetes jelentés esetei közül. A nem természetes jelentés magyarázata cirkuláris: "x akkor jelent valamit nem természetesen, ha a kommunikációban használják".
Az elmélet több gyengesége közül az egyik, hogy csakis olyan állítások elemzéséhez juttat bennünket, amelyek egy "jel" sztenderd vagy általában vett jelentésére vonatkoznak. Nem gondoskodik azoknak az állításoknak a kezeléséről, amelyek azzal foglalkoznak, hogy valamely beszélő vagy író valamely partikuláris alkalommal milyen jelentést akar kifejezni egy jellel.
A kauzális elmélet nem ismeri fel azt a tényt, hogy az (általában vett) jelentést annak terminusaiban kell megmagyarázni, hogy a jel használói milyen jelentést akarnak kifejezni vele valamely partikuláris alkalommal; és így az utóbbi fogalom, amely a kauzális elméletben megmagyarázatlan marad, az igazán alapvető.

II. Informatív esetek

Az "ugyanazt jelenti", "megérti", "implikálja" stb. megnyilvánulások megértéséhez:

(D) "x nem természetesen jelent valamit (valamely partikuláris alkalommal)"
(E) "A nem természetesen fejez ki egy jelentést x útján (valamely partikuláris alkalommal)"
(F) "x nem természetesen jelent valamit (általában)"

1. (D) akkor igaz, ha x-szel a használója egy hiedelmet szándékozik kiváltani valamely hallgatóságban és a hiedelem az, amit x nem természetesen jelent.
Ez azonban kevés: ha a zsebkendőmet egy gyilkossági jelenet közelében azért hagytam, hogy a detektívben azt a hiedelmet indukálja, hogy B volt a gyilkos aligha mondhatnánk, hogy a zsebkendő egyáltalán jelent valamit nem természetesen.
2. Legalább azt hozzá kell a fentiekhez tennünk, hogy ahhoz, hogy x jelentsen valamit nem természetesen, nem elég, hogy e hiedelem előhívásának szándékával lett kimondva, hanem az is szükséges, hogy a kimondó személy azt is szándékolja, hogy egy "hallgatóság" felismerje a szándékát a megnyilatkozás mögött.
3. Ez még mindig kevés:

(G) Heródes megajándékozza Salomét Keresztelő Szent János fejével.
(H) A porcelánt, amelyet a lányom eltört, hagyom szanaszét heverni, hogy a feleségem lássa.

Úgy tűnik, hogy (G), (H) kielégíti a nem természetes jelentés feltételeit. Azonban az olyan dolgok közötti különbséget nem magyarázzák, mint

(I) "tudatosan és nyíltan tudatni valakivel valamit" és "mondani valamit"
(J) "elérni, hogy valaki higgyen valamit" és "mondani valamit"

4. Kivezető út lehet:

(K) Mutatok X úrnak egy fényképet, amelyen Y úr túlzott bizalmasságban látható X úr feleségével.
(L) Rajzolok egy képet, amelyen Y úr hasonlóképpen látható X úr feleségének társaságában, és megmutatom X úrnak.

(K) esetben a fénykép nem jelent semmit nem természetesen, (L) esetben viszont a kép nem természetesen jelent valamit.
Mi a különbség a két eset között? (K) esetben, hogy X elismer-e egy hiedelem kiváltására irányuló szándékot irreleváns abból a szempontból, hogy a fénykép ezt a hatást eredményezi. X a fénykép által akkor is indíttatva lenne, ha a fényképet megmutatás helyett a szobájában hagytam volna "véletlenül".
(L) esetben viszont a rajznak X-re gyakorolt hatása azon múlik, hogy felismeri-e azt a szándékomat, hogy informálni akarom, vagy úgy veszi, hogy csupán firkálgatok.

Összefoglalva a szükséges elemek "A valamilyen jelentést akar kifejezni x útján" értelmezéséhez:

(1) A-nak szándékolnia kell egy hiedelem kiváltását valamilyen hallgatóságában,
(2) Szándékolnia kell, hogy megnyilatkozását úgy ismerjék fel, mint ami ezzel a szándékkal (a hiedelem kiváltásának szándékával) jött létre.
A két szándék egymással is összefügg:
(3) (4) A azt is szándékolja, hogy (a hiedelem kiváltására irányuló) szándékának a felismerése szerepet játsszon a hiedelme kiváltásában.
(5) A-nak az a szándéka, hogy szándékának felismerése szerepet játsszon a hiedelem kiváltásában, implikálja, hogy A feltételezi bizonyos események meglétét arra vonatkozóan, hogy szándékának felismerése ténylegesen szerepet fog játszani a hiedelem kiváltásában, és nem tekinti magától értetődőnek, nyilvánvalónak, hogy az attitűd megjelenik a hallgatóságában, akár felismerte a megnyilatkozás mögötti szándékot, akár nem.

Ebből következően (E) megközelítőleg ekvivalens "A x-et azzal a szándékkal nyilatkozta, hogy egy hiedelmet váltson ki ezen szándék felismerése révén".

III. Felszólítások, vagy kvázifelszólítások

Tegyük fel, hogy egy nagyon kapzsi, pénzsóvár ember van a szobámban, és én azt akarom, hogy elmenjen, ezért kidobok egy bankjegyet az ablakon. Ez a fénykép esetével párhuzamos. Másfelől viszont ha az ajtóra mutatok és elkezdem finoman kifelé taszigálni, amely egy nem természetes jelentésű megnyilatkozást konstituál, mivel szándékomban áll, hogy (távozására irányuló) szándékom felismerése hatással legyen távozásának meggyorsítására. Hasonló eset lehet az, amikor egy rendőr úgy állít meg egy kocsit, hogy eléáll, és amikor úgy, hogy int a karjával.

IV. Általánosítva:

(1) Az "A nem természetesen fejezett ki egy jelentést x útján" ekvivalens azzal, hogy "A az x megnyilatkozással valamilyen hatást szándékolt kiváltani egy hallgatóságban ezen szándék felismerése révén".
(2) Az "x jelent valamit" ekvivalens azzal, hogy "valaki nem természetesen fejez ki egy jelentést x útján".
(3) Az "x (általában) azt jelenti nem természetesen, hogy …" első lépésben olyan állítással vagy olyan állítások diszjunkciójával lehet ekvivalens, amelyek ara vonatkoznak, hogy az "emberek" milyen hatást szándékolnak elérni x útján.

Szóba jöhet-e bármilyen hatás? Ahhoz, hogy x jelentsen valamit nem természetesen, a szándékolt hatásnak valami olyasfélének kell lennie, ami valamilyen értelemben a hallgatóság kontrollja alá esik. Az x mögötti szándék felismerése nem annyira ok, mint inkább indíték a hallgatóság számára.
Indíték egy hiedelemre - indíték egy viselkedésre: a hiedelmek indítékaira vonatkozó kérdések evidenciára vonatkozó kérdések, és mint ilyenek, lényegesen különböznek a viselkedések indítékaira vonatkozó kérdésektől, ennek ellenére egy x kimondásában manifesztálódó szándék felismerése, vagyis egy indíték megléte egy hiedelemre vonatkozóan, hogy így és így van, legalábbis nagyon hasonló ahhoz, hogy "egy motívummal bírni" annak elfogadására, hogy valami így és így van.
Csak az lehet releváns egy megnyilatkozás nem természetes jelentése szempontjából, amit elsődleges szándéknak nevezhetünk. Azaz, ha nekem szándékomban áll elérni, hogy egy ember megtegyen valamit, és ezt úgy szándékozom elérni, hogy bizonyos információt adok neki, nem tekinthető relevánsnak megnyilatkozásom nem természetes jelentése szempontjából annak leírása, hogy mit szándékoztam megtetetni vele.
"Szándék" és jelentés kapcsolata: vannak esetek, amikor a megnyilatkozást egy tudatos "terv" vagy szándék explicit megfogalmazása kíséri, vagy előzi meg. Egy ilyen explicit "terv" nagy súllyal esik latba annak érdekében, hogy a megnyilatkozó szándékát (a jelentést) "megtervezett"-nek tekintsük. Amikor explicit megfogalmazott szándékok nincsenek, ugyanolyan kritériumokra támaszkodunk, mint a nem-nyelvi szándékok azon eseteinél, ahol létezik egy általános használati mód. A nem-nyelvi esetekben: az az elvárás él velünk szemben, hogy akcióink normális, szokásos következményeit szándékoljuk. Amikor kétséges, hogy egy megnyilatkozó több dolog közül mit akar közölni, a megnyilatkozás kontextusára igyekszünk hivatkozni, és azt kutatjuk, hogy az alternatívák közül melyik lehet releváns. Bizonyos nyelvi esetekben meg szoktuk kérdezni a megnyilatkozót a szándéka felől, és ezen esetek közül néhányban a válasz nem arra épül, amire a megnyilatkozó emlékszik, hanem inkább egy döntéshez hasonlít.
A nyelvi szándékok megítélésének kritériumai nagyon hasonlók a nem nyelvi szándékok megítélésének kritériumaihoz; a nyelvi szándékok nagyon hasonlók a nem nyelvi szándékokhoz.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
A behaviorista kauzális jelentés-elmélet cáfolata.

Az elmélet-alkotás célja:
Alapvetés.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Alkalmazásra jelen formában nem került.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
Filozófia, nyelvészet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Grice, H.P., (1957), Jelentés, In: Pléh - Síklaki - Terestyéni (szerk.), Nyelv - kommunikáció - cselekvés, Osiris, Budapest, 2001. (Meaning. In Philosophical Review, 67, 1957:377-388. Fordította: Terestyéni Tamás)

Az összefoglalót készítette: Draskovits Imre
Dátum: 2002-10-27

Jegyzetek
[1] Stevenson, C.L., (1944), Ethics and Language, New Haven, Yale University Press, 57 .[vissza]