Erving Goffman: Totális intézmények kommunikációja

Adott kommunikáció-elmélet szokásos megnevezése:
Totális intézmények kommunikációja
- Goffman (1922-1980) szociálpszichológus
- az "Asylums" című kötetében található a totális intézmények jellemzőiről szóló esszé is

Elmélet érvényességi területe:
Érvényes a csoport, illetve a társadalmi kommunikáció területén is.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Mind leíró, mind magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók, szerkezetek, színterek, dinamikák:

Intézmények: olyan helyek, ahol adott típusú tevékenység szabályosan folyik, tagjai idejéből és érdeklődéséből leköt valamennyit, ad valamilyen világot és rendelkezik bekerítő tendenciákkal

TOTÁLIS INTÉZMÉNY:

1. olyan intézmény, amely nagyobb mértékben rendelkezik bekerítő tendenciákkal, és ez a kinttel való társas érintkezés és az eltávozás akadályaival szimbolizálódik
2. a személyek megváltoztatásának kényszerű lakhelyei, egy-egy természetes kísérletei annak, hogy mi tehető meg az énnel (Goffman)

5 csoportba sorolta őket:

1. olyan személyek gondozására jött létre, akik tehetetlenek és akiket ártalmatlannak tartanak a létrehozók (vakok, idősek, árvák, szegények számára létrejött intézetek)
2. olyan személyek gondozására jött létre, akik önmaguk gondozására képtelenek és bár szándéktalanul, de a közösségre fenyegetőnek tartják őket a létrehozók (TBC szanatóriumok, elmegyógyintézetek, lepratelepek)
3. azért hozták létre az intézményt, hogy megvédje a közösséget attól, akiről úgy gondolják, hogy szándékosan veszélyezteti azt, az elkülönítettek jóléte nem igazán fontos (börtön, javító-nevelő intézet, hadifogolytábor, koncentrációs tábor)
4. olyan intézmények, melyeket szándékosan néhány munkaszerű feladat jobb elvégzésére létesítettek, és létezésüket pusztán ezzel igazolják (laktanya, óceánjáró, kollégium, munkatábor, gyarmati telep, szolgák szálláshelye)
5. a világtól való visszavonulásra hozták létre, de vallási kiképzőállomásként is működhet (apátság, zárda, kolostor)

jellemzőik (nem mindre és nem egyformán)

1. élet aspektusai:
- normálisan: a különböző helyeken, különböző társakkal, különböző fennhatóságok alatt, egy mindent átfogó terv nélkül alszik, játszik és dolgozik az egyén (szétválnak az élet aspektusai)
- totális intézményben: élet minden aspektusa azonos helyen, azonos fennhatóság alatt, a napi tevékenység minden egyes fázisa sok hasonló más emberrel kerül elvégzésre és szigorúan betáblázott, egyik tevékenység vezet a másikhoz, a napi tevékenységeket formális rendelkezések és egy hivatalnok testület szabja meg felülről, és a kikényszerített tevékenységek együttvéve egyetlen recionális tervhez vezetnek, ami az adott intézmény létrejöttének célját szolgálja (összeolvad a három területe az életnek)

2. bentlakók és személyzet világa szétválik:
- bentlakók: nagy irányított csoport, akik az intézményben élnek és a falakon túlra korlátozott kapcsolattal rendelkeznek, szűk és ellenséges sztereotípiákban gondolkodnak a személyzetről és magukról
ˇ személyzet: leereszkedő, önkényes, aljas
ˇ saját maguk: alacsonyabb rendű, gyenge, fedésre érdemes, bűnösök
- személyzet: az őrizet dominál a tevékenységükben, többnyire szociálisan integráltak a társadalomba
ˇ bentlakók: megkeseredett, titkolódzó, megbízhatatlan
ˇ saját maguk: felsőbbrendű, igazságos
- két csoport között a szociális mobilitás korlátozott, a távolság nagy és formálisan előírt
- kontrolálják a kommunikációt, el vannak zárva a bentlakók a saját sorsukat érintő döntésektől (kiskatonának nem mondják meg hova mennek, beteg nem ismeri a kezelését)

3. munka:
- normálisan: a munka megszokott elrendeződésben folyik, a munkahely felsőbbsége véget ér a fizetés felvételével, és azt a munkahelytől függetlenül lehet elkölteni
- totális intézményben: más a jelentősége az ösztönzőknek, illetve eltérő a motiváció és a munkához való attitűd (a kevés, monoton, vontatott munka miatt extrém unalom alakulhat ki és kevés a fizetség) pl. koncentrációs táborban nehéz munka, melyre büntetéssel sarkallnak, vagy az óceánjárókon a kényszerű takarékoskodás, mert nem lehet hol elkölteni a pénzt

4. diszkultúrálódás:
- a bentlakó otthoni, meglévő kultúrával érkezik és természetesnek vett élettel rendelkezik, melytől az intézetben megfosztódik (diszkultúrálódik) és nem kap újat az intézettől
- ezért az a következménye a totális intézményben való életnek, hogy ha kikerülnek onnan, akkor bizonytalanok lesznek a gyakorlatban, hiszen az intézetben megszűntek a viselkedési lehetőségek, illetve a külső változásokkal való lépéstartás kudarcot vallott

5. én lealacsonyítása:
- a bekerülőnek van egy önmagáról alkotott képe, amit a stabil szociális elrendeződések tettek lehetővé, ettől a képtől fosztódik meg a belépéskor az én lealacsonyításával
- ekkor kezdődik el morális pályafutásának (egyén felelős önmagáért és a számára jelentős másokért) radikális megváltozása
- erre minden totális intézményben standard folyamatok vannak:
a) szereptől való megfosztottság
- az elzártság és a látogatók tilalma miatt
- később néhány szerepet vissza lehet hozni, de vannak, amiket soha nem lehet pótolni
b) belépési procedúrák
- lefényképezés, megmérés, motozás, személyes tulajdonok elvétele, levetkőztetés, intézeti öltözet felvétele, utasítások
- programozásnak is lehetne nevezni, mert lehetővé teszi, hogy a személyt olyan tárggyá formálják, mellyel a létesítmény adminisztratív gépezete megetethető és a rutinfeladatok tovább tudnak működni
- engedelmességi teszt is, mert így a személyzet információt kap az újonc engedelmességéről
- a személyes tulajdontól való megfosztással elveszik azokat a tárgyakat, melyek táplálják az én-érzést
- az elvett dolgok helyett helyettesítőket adnak, amik általában egyenruhák, jól láthatóan megjelöltek, és az identifikációtól rendszeresen fertőtlenítik őket (nehogy a sajátjának érezze a ruháját), és sokkal rosszabb állapotúak, mint a normális életbeli darabok
c) fizikai méltatlanságok:
- személyes homlokzat megteremtéséhez szükséges tárgyakat is elveszik, így a bentlakó személyes elcsúfítást szenved
- személyes eltorzítás, test csonkítás jellegűek (billog, bélyeg, esetleg valóban csonkítás)
- személyes biztonság elvesztése (ütlegeknek, sokk-terápiának köszönhetően, vagy csak ha látja ezeket)
- egyént megakadályozzák abban, hogy önmaga szokásos képét mutassa (ormótlan ruhába kényszerített molett nők kiborulnak, mert még a szokásos ápoltságukat sem tudják elérni)
- szóbelileg is megalázzák a bentlakót (uramozni kell, könyörögni kell apróságokért, úgy beszélnek a betegről, mintha ott sem lenne)
- identitását megzavaró szerepek felvételére kényszerítik (haszontalan munkavégzés, homoszexualitás, kényszerített brutalitás a bentlakók között)
d) bepiszkításnak való kitétel:
- normálisan az ember a saját dolgait tisztán tarthatja, a totális intézményben ebben is akadályozzák (vagy nincsenek saját dolgai, vagy azt is más tartja rendben úgy-ahogy, így pl. a koszos vécé, a mocskos ágynemű)
- megsértik a személyre vonatkozó információkat (aktát vezetnek, ami nem titkos)
- a rejteni való tevékenységeket is nyilvánosan kell csinálni (vécézés)
- interperszonális bemocskolás (nem steril orvosi eszközök használata, kötelező orvosságbevétel, mesterséges táplálás, motozás, szexuális zaklatás, levelek elolvasása)

6. privilégiumrendszer:
- bentlakó utasításokat kap
- személyes újraszerveződés: miután mindent elvettek tőle, adnak egy újraszerveződési keretet
- 3 részből áll:

1. ház szabályai, mely előírások és tiltások explicit és formális készlete
- megszabják a bentlakó életét
- a belépési procedúra készít fel erre
2. ház szabályain alapuló jutalmak (engedelmességért cserébe):
- abból ered, ami korábban természetes volt
- korábban elvették ezeket és most felkínálják őket jutalomként
3. ház szabályokon alapuló büntetések:
- ha megsértik a házszabályt akkor kapják
- lehet jutalommegvonás
- vagy fizikai megtorló büntetés

Bentlakók alkalmazkodási módszerei:
- alkalmazkodás célja: hogy a bentlakónak adott körülmények között maximális esélye legyen arra, hogy fizikai és lelki sérülés nélkül jusson ki az intézményből
- a privilégiumokhoz és megszégyenítésekhez kell alkalmazkodni
- 4 féle módszer van, de általában váltogatják őket, vagy kombinálják.

1. szituációs visszavonulás: a bentlakó mindenről visszavonja a figyelmét, kivéve a testét közvetlenül övező eseményeket, mivel nagy nyomás kell ahhoz, hogy ebből az állapotból kimozdítsák, ezért ez nem megfelelő alkalmazkodási módszer
2. megnemalkuvás: a bentlakó ilyenkor visszautasítja a személyzettel való együttműködést, szándékosan provokálja az intézményt, általában időlegesen és főleg a kezdeti szakaszra jellemző, majd vagy az első módszerbe, vagy a másik kettőbe fordul át
3. gyarmatosítás: a külső világból igyekszik ideképzelni azt, amit lehet (szabad körülményeket és közösséget) és a meglévő lehetőségek között jól érezni magát, de a szolidaritás miatt tagadják az elégedettségüket
4. konverzió: átveszi a rá vonatkozó hivatalos nézetet és megpróbál tökéletes bentlakó lenni, elfogadja azt, hogy ő az, ami és egy fegyelmezettebb, moralista, egyszínű irányt vesz fel.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Aronson, E.: A társas lény. Budapest, 1978

Atkinson, R.: Pszichológia. Budapest, 1996

Griffiin, E.: Bevezetés a Kommunikációelméletbe, Harmat, Budapest, 2001

Varga B.: A kultiváció, mint üzenet. A kommunikáció kulturateremtő hatása McLuhan és Gerbner műveiben. In:

Jel-kép 1998/2. 83-97

Az összefoglalót készítette:
Nemescsói Katalin
2003. 05. 14.