Vilém Flusser: Az írás. Van-e jövője az írásnak?

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
"Azt hiszem a történelem nem más, mint technikatörténet. A technika pedig immateriális, mert nem tárgyakat teremt" (Flusser, 1996, 88.) … hanem (könyve tanulsága szerint) különböző típusú gondolkodásmódokat. Flusser tehát a kommunikációra mint a technikai eszközök által lehetővé tett, így koronként változó kódhasználatra tekint.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró (és prediktív - bár Flusser ezt határozottan elutasítja (Flusser 1996, 87.o.))

A koncipiálásba bevont funkciók, szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Flusser végigtekint az írás és az ahhoz szükséges eszközök történetén, majd az eszköz illetve az azzal folytatott tevékenység megnevezésének és használatának analizálása által az egyes állomásokhoz különböző gondolkodásmódokat rendel. Az új eszközök megjelenéséhez például az alábbi gondolkodásmódot jósolja: A történeti, politikai, értékelő gondolkodásmódot, amelyet az alfanumerikus kód használata eredményezett, ráhagyjuk a gépekre, amely által a teljes kötetlenség abszurditásába kerülünk, szabaddá válunk arra, hogy magatartásunknak magunk adjunk értelmet, gondolkodásmódunk a történelem utáni, abszurdot értelmező gondolkodásmód.

A koncipiálásba bevont színterek, dinamikák
Az egyes gondolatsorokat indító etimológiai fejtegetés funkciója az egyes kommunikációs szituációk eredeti jelentésének illetve jelentőségének alaposabb megértése. Ugyanezt segítik olykor bizonyos mítoszok bevonása a gondolkodásba. A könyv egésze olvasható az írás nekrológjaként, amelyben Flusser megpróbálja megközelíteni az írás illetve az ahhoz kapcsolódó tárgyi környezet (újság, levél, könyv, íróasztal stb…) és emberi tevékenység (írás, olvasás) lényegiségét, szubsztanciáját, hogy méltón sirathasson. Az alapvetően történeti megközelítés kifejezetten esszéisztikus, ezért a gondolatsor rekonstruálásának bármilyen formája botor volna.

Ennek érzékeltetése kedvéért két, tetszőleges szekvenciát mégis kiemelek:

I.

1. Az ember eredendő tulajdonsága, sőt létének célja, hogy leírja, magyarázza, felfogja, uralja a világot. (Flusser 1997, 17.o.) Ezt pedig az írás teszi lehetővé, ami az egyébként körben járó gondolatokat sorba rendezi.(Flusser 1997, 10.) Az alfanumerikus kód használata tehát arra kényszerít, hogy a neki megfelelő módon gondolkodjunk.
2. Az alfanumerikus kód hangok illetve belső szemmel észlelt képek jeleiből (betűkből és számokból) áll össze, ahol óhatatlanul két összeegyeztethetetlen valóság küzd (a betűk auditív és a számok vizuális világa). A küzdelemben alárendelődik a szem a fülnek. (Flusser 1997, 25.o.)
3. A számítógép azonban e küzdelem menetén fordít egyet. Ennek egyik eredménye, hogy "amikor egy problémával kerülünk szembe - legyen az fizikai biológiai, szociális vagy pszichológiai -, többé nem próbálkozunk leírásával, hanem diagramot készítünk" (Flusser 1997, 26.), többé nem a fülünkkel, hanem a szemünkkel gondolkodunk.

II.

1. Az írás alapvetően informálás, azaz bevésés. A világról alkotott elképzelést szétszaggatja, dús képkódból világos íráskódba fordítja. Erőszakot tesz a világon. Eközben a beszélt nyelvet "felemeli és befogja, hogy a saját szabályai szerint rendezze" általa a "nyelvek különösen kifinomult és drága szerkezetté váltak" (32-33.o.)
2. A kész szöveg struktúrájánál fogva mások felé irányul. Ahogy az író ember eredetileg lyukat fúrt az ellenállni igyekvő anyagba, illetve ahogyan mindig is küzd az ellenállni vágyó nyelvvel, ugyanúgy a szöveg is benyomást tesz az olvasóra, informálja.
3. A nyomtatott szöveg eredetileg csak úgy jöhetett létre, ha jó benyomást tett az olvasóra, tehát kiadhatták.
4. De a kiadó pallosa időközben hatástalannak bizonyult. Újabb kritérium, amely "megfelel a gutenbergi szituációból az elektronikus helyzetbe vezető átmenetnek. Vagyis: minél rövidebb egy szöveg, minél tömörebb, annál jobb" De: minél rövidebb egy szöveg, annál kevésbé kibetűzhető.
5. …és ahol az olvasás nehézsége eljut a csúcsra, ott véget kell érnie…

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
"Az ember felüti a tárgy- és névmutatót, hogy megállapítsa, miféle társaságba keveredett a szerző. Nemcsak a nevek, a tárgyak is árulkodnak erről, mivel ezek egy társaság közös ügyeit képezik. Az ember elkapja az idegen kezét, hogy bekerülhessen annak társaságába. Ez az interszubjektív felütés a könyvet egy dialógus részének és társasági meghívásnak tekinti. Sok könyv, mint az előttünk fekvő is, nem rendelkezik ilyen jegyzékkel. Nem szükségszerűen azért, mert elutasítja a párbeszédet az olvasóval, hanem azért, mert azt utasítja el, hogy egyetlen társaságba sorolják." (Flusser 1997, 84.o.) E kijelentés Flusser életművében több oldalról is magyarázatot kap. Így például a technikai fejlemények emberre tett hatása, a történeti tudat befellegzésének oldaláról és életrajzi oldalról. Az előbbi az elméleti konstrukciók érvényességét, hihetőségét kérdőjelezi meg, az utóbbi - saját bevallása szerint is - hangsúlyozott gyökértelenségre ad magyarázatot.
Ennek ellenére természetesen nem bírjuk ki, hogy munkásságát ne sorakoztassuk már létező elméletek közé. Ezt elsősorban gondolkodásmódja alapján tehetjük meg. Flusser mindenkori tárgyához való közelítése fenomenológiai.
Művei bizonyos következtetései alapján a posztmodern diskurzus részének tekinthetők (történelem vége, szubjektum válsága), amelyek adott esetben kapcsolódnak a XX. századi tudomány- és nyelvfilozófiai gondolkodókhoz csakúgy, mint a filozófiatörténet bármely, éppen vonatkozó pontjához (Platon, univerzália vita stb…)

Az elmélet-alkotás célja
Semmi esetre sem egy koherens elmélet létrehozása, sokkal inkább esszéisztikus elmélkedés, írás az írásról. Az írás című könyv azt mérlegeli, mi ér véget a betűvetés kódjának lejártával, és mik a kilátások nélküle.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Természetéből adódóan a gondolatsor alkalmazásra nem kerülhet, a könyv azonban médiafilozófiai szempontból úttörő munkának számít.

Az elmélet háttérdiszciplinái
elsősorban filozófia, művelődéstörténet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Flusser 1996: Vilém Flusser: Az ágy. Kijárat kiadó, Bp. 1996.

Flusser 1997: Vilém Flusser: Az írás. Van-e jövője az írásnak? Balassa Kiadó - BAE Tartóshullám - Intermedia, 1997

Flusser 2000: Vilém Flusser: Towards a philosophy of photography. Reaction Books, 2000

Az összefoglalót készítette: Blaskó Ágnes
2003. június 5.