Umberto Eco nyitott mű

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Eco nyitott mű elmélete

Az elmélet érvényességi területe

1. általánosságban: művészet, műinterpretáció
2. az érvényességet az elmélet tárgyára vonatkoztatva (a mű nyitottsága az egyes megjelölt területeken más és más módon mutatkozik meg): a) mozgásban lévő művek és interpretációjuk, b) egyes avantgárd irányzatok (amelyek célul tűzték ki a nyitottságot, avagy a formai struktúrát) és ezek interpretációja; c) minden műalkotás interpretációja
3. az érvényességet viszonyrendszerre vonatkoztatva: "a nyitott műben kötvonalazódó, a mű és a fogyasztó között kialakuló műhasználati viszony" [1]
4. a formastruktúrát vizsgálja, miközben nem érinti a mű történelemhez és közvetlen környezetéhez való viszonyát, nem foglalkozik a tágabb kulturális háttérrel
5. éppen ezért Eco elméletét semleges eszköznek tekinti, amely a művészet történeti és társadalmi kontextusokban történő vizsgálatának fogalmi eszközeit készíti elő; elmélete nem értékkategória

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az interaktív kommunikáció aspektusait hordozza a következők miatt: a) a befogadó nem passzív résztvevő, hanem a mű aktív interpretálója, a mű nem passzív elszenvedője a befogadásnak, hanem aktív felkínálkozója; b) nem egyszerű információátadás történik, hanem mű (a művész szándéka vagy a művész szándéka szerinti mű) és befogadó együttes mozgása; c) a kölcsönhatások eredménye lesz a műalkotás (személyes) értelmezése

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet magyarázó jellege a perdöntő. Leíró vonás pusztán annyiban szövődik bele, amennyiben a felhasznált és létrehozott struktúrák elemei egyfajta számbavételt is jelentenek.
Lényegében fogalommagyarázatok, valamint kapcsolatok, kölcsönös viszonyok magyarázatai jelennek meg az elméletben.
Magyarázza, elemzi többek között a nyitott mű fogalmát és három szintjét. A mű és a műélvezet/műélvező kapcsolatát. A mű struktúrájának fogalmát, forma és struktúra kapcsolatát, forma és nyitottság, nyitottság és információ viszonyát.

A koncipiálásba bevont funkciók
Konnatív funkció - a befogadóban a mű által kiváltott hatás szerepe a mű interpretációjában.
Poétikai funkció - amennyiben más kommunikációs szereplőkre (pl. az alkotóra) is kitekint ugyan, de lényegében magát az üzenetet taglalja nyitottsága szempontjából.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Szerkezeti egységeknek nevezhetők a nyitott művek, illetve a nyitott mű fogalmak. E szerint:

a) mozgásban lévő művek; "a mű-nek a szerzővel közös létrehozására szólít"; a mű használója az ilyen zenében és irodalomban a komponálásban működik közre; a mobilszobrászatban a mű a néző szeme előtt minden pillanatban újként jelenik meg és más megközelítést kíván
b) egyes avantgárd irányzatok (amelyek célul tűzték ki a nyitottságot, avagy a formai struktúrát); "fizikailag befejezettek, belső relációik burjánzása révén mégis nyitottak - ezeket az ingerkomplexum érzékelésekor a használónak kell megtalálnia és kiválogatnia"
c) minden műalkotás: "még ha nyíltan vagy burkoltan a meghatározottság poétikája szerint hozták is létre, virtuálisan végtelen számú lehetséges olvasat felé nyitott" [2]; "a nyitottság minden művészi üzenet alapvető többértelműsége minden idők minden műalkotásának állandó vonása" [3]

Szerkezeti egység maga a befogadó; Eco több helyütt fogyasztónak, felhasználónak, műhasználónak, műélvezőnek is nevezi - pszichikai beállítódásával együtt.
Szerkezeti egység természetesen az alkotó - a nyitottságra való szándékával együtt vagy a nélkül, esztétikai értékítéleteivel és világlátásával.

A nyitott mű mint modell kérdéséről:
Eco egyfelől a nyitott művet hipotetikus modellnek nevezi, amelyet sok konkrét elemzés hozott létre.
Másfelől feltételezi egy állandó modell létezését, mivel az alkotó-mű-műélvezet viszony különféle esetekben hasonló struktúrát mutat; így a modell eltérő jelenségek közös formáját jelenti. Ennek kifejtéséhez a Kunstwollen-t használja fel (a műveszetakarásnak végső és meghatározó irányultság jellegét, amelyben a művészi problémafelvetés a döntő). A nyitott mű modellje alatt azt az absztrakciót érti, amely az egyes művekben jelen lévő törekvést szemlélteti. A modell elvont formában teszi láthatóvá azt, ami közvetlenül nem ragadható meg.
A nyitott mű struktúrája "nem egyes művek egyedi szerkezete lesz, hanem az az általános modell, amely nem pusztán egy műcsoportot ír le, hanem egy olyan műcsoportot, amely befogadóival meghatározott használati viszonyban áll." [4]
A nyitott mű modelljén a műhasználati viszony struktúrájának újraalkotására alkalmas eszközt érti.

A koncipiálásba bevont színterek
Művészeti ágak felől: irodalom - széppróza és költészet, zene, festészet, szobrászat, építészet; film.
Egyes tudományágak (lásd: háttérdiszciplínák).
Emberi gondolkodás.

A koncipiálásba bevont dinamikák

1. Az Eco nyitott mű elméletében feltárt dialektikák, mint dinamikák; mivel kölcsönhatásokon alapuló gondolkodásbeli mozgásokról van szó és kölcsönhatásokon alapuló folyamatokról:

a) forma és nyitottság
b) mű és nyitottság
c) mű és interpretátor

2. Az elméletben leírt többértelműség mint dinamika - egyazon mű egyidejű többféle olvasata, a műhasználó belépése a mű rögzített viszonyrendszerébe és a rendszer újraalkotása.

3. A mozgásban lévő mű mint dinamika - mivel ezeknek az alkotásoknak a struktúráját fizikailag nem valósítja meg az alkotó; az alkotási folyamatba bevont műhasználó végez struktúraképzést.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Nyelvészeti kommunikációs módszer.
Kunstwollen (művészetakarás) - Riegl fogalma Panofsky pontosításával.
Pareyson, Luigi formativitáselmélete, interpretatív eljárásra és interpretációfogalomra adott elmélete.
Barthes, Roland interpretációelmélete.
Dewey, John (filozófiai) megismeréselmélete.

Az elmélet-alkotás célja
Úgy gondolom több vonatkozásban és Econak a nyitott mű első kiadása után tett módosításainak (rétegződő) figyelembe vételével kell az elméletalkotás célját megragadni. Azaz:

1. Az avantgárd művészet értelmezése.
2. Különböző művészeti ágak közös törekvéseinek vizsgálatához és interpretációjához modell alkotása.
3. Eszköz teremtése annak feltárására, hogy megmutatható legyen: a művészet a művek szerkezetén keresztül hogyan tesz állításokat a világról, az emberről, a korról.
4. A modern művészet általános helyzetének elemzése, ebben az információelméleti új fogalmi eszközök alkalmazási lehetőségeinek a vizsgálata.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Költészet, az új zene és az informel festészet interpretációja.
Szélesebb értelmezéssel: műalkotások interpretációja.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Esztétika és művészet.
Információelmélet.
Kommunikációelmélet - elsősorban Shannon-Weaver.
Amerikai szemantika (Richards, Morris).
Strukturalizmus, strukturalista nyelvészet.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Eco, Umberto: Nyitott mű. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998
Eco, Umberto: A nyitott mű. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976

Jegyzetek:

[1] Idézetek forrása: Eco: Nyitott mű [vissza]
Előszó a második kiadáshoz (69. o.)

[2] A nyitott mű poétikája (103. o) [vissza]

[3] Előszó a második kiadáshoz (57. o.) [vissza]

[4] Előszó a második kiadáshoz (61. o.) [vissza]

Az összefoglalót készítette: Sándor Zsuzsa
Dátum: 2003. május 24.