Roland Barthes: Világoskamra

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:

esztétikai és instrumentális magatartás

Az elmélet érvényességi területe:

Statikus unimediális kommunikátumok
dukumentarista fotográfia; fotózsurnalizmus

Fotográfia, amelynek a szubjektum a tárgya. "Személyek, amelyek emberi lényekre hasonlítanak, minden intencionalitás nélkül. Az érzékelés partvidékén lebegnek, valahol a jel és a kép között".

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:

non-verbális, vizuális kommunikáció,
a vizuális kultúra szemiológiai analízise

Az elmélet leíró vagy magyarázó?

Az expresszív és a kritikai nyelv között (szociológiai, szemiológiai és pszichoanalitikai nyelv).

A koncipiálásba bevont funkciók:

A fotográfia háromféle gyakorlat (érzelem vagy szándék) tárgya lehet:
vagy mi csináljuk, vagy rólunk csinálják, vagy nézzük.

fényképész - Operator
néző - Spectator
ábrázolt, akit vagy amit néznek - eidolon
fotográfia szellemisége - Spectaculum
a fotó - az ábrázolt kisugárzása
póz - a Spectator olvasási intenciója

A fotó hitelesít, maga a hitelesítés - jelenlétet bizonyít. Ez a bizonyító erő az új gén, amit a fotó hozott a képek családjába.
Fotó alaprendeltetése: Referencia - amit az ábrázoltról elmond.
Két fogalom: a Valóságos és az Élő visszás keveredése. (Hyppolite Bayard!)

"A Fotográfia kód nélküli kép/üzenet, még akkor is, ha különböző kódok módosíthatják olvasatát".
Realista szemlélet - a múltbéli valóság kisugárzása. Nem a tárgyra, hanem az időre vonatkozik. A hitelesítő erő felülmúlja az ábrázoló erőt.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetve szerkezeti egységek:

A fotográfia lényegi jellemzői:

anyagi - fizikai, kémiai optikai tanulmányozást teszi szükségszerűvé
specifikus (esztétikával, történelemmel, szociológiával összefüggő) jellemzők

A fotó tautologikus, az ábrázolt összenő a fényképpel:
"a fénykép mindig láthatatlan; bármit mutat, bárhogyan, soha nem a fényképet látjuk"

Két elem együttes jelenléte (puzzle):

Studium - intellektuális kommentár, történelmi tabló, "rendes",
térbeli: képmező, kódolt
punctum 33.o. - (szúrás, sérülés, seb, lyuk)

1. Formai: részlet. 2. Időbeli: ez volt
Soha nem kódolt.
Punctum hiánya: unáris (banális) fotográfia. (generatív nyelvtan - unáris transzformáció)

A koncipiálásba bevont színterek:

Színházművészet - a Fotográfia nem a Festészeten, hanem a Színházon keresztül érintkezik a művészettel. Mindkettő szcenikus művészet (Termtett valóságok!)

Társadalom
Mi tesz egy arcot egy társadalom és e társadalom történetének produktumává?
(1934-ben Sandert elítélték mert a képein látható "korabeli arcok" nem feleltek meg a náci fajelmélet megkövetelte őstípusnak).

Történelem egyszerűen a születésünk előtti idő. [Így egy valamivel előttünk élt ember a maga különösségében őrzi a Történelem feszültségét, azt a részt, amely ebből rá esik. (...) A Halált szimbolizáló dolog pedig hallhatatlan; erre szolgál az Emlékmű. A modern társadalom viszont lemondott az Emlékműről, amikor a halandó Fotográfiát megtette mintegy közvetlen koronatanújának annak, "ami volt". Paradox módon ugyanaz a század fedezte fel a Történelmet és a Fotográfiát. A Történelem azonban konkrét receptek szerint előállított emlékezet, tisztán intellektuális irányzat, amely megszünteti a mitikus Időt; a Fotográfia viszont megbízható, de múlékony tanúbizonyság...]

A koncipiálásba bevont dinamikák:

Többi ábrázolási rendszer -a fakultatív valóság
Fotográfiai ábrázolt - szükségszerűen valóságos

Eleinte a Fotográfia a figyelemre méltót fényképezte, így akart meglepni, később aztán azt nyilvánította figyelemre méltónak, amit fényképezett.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:

Fotóanalízis kiindulópontja:
Burgin - megkülönböztet fotóelméletet és fotókritikát. A fotókritika lehet:

szemiotikai
pszichoanalitikai
társadalomtörténeti

Az elmélet-alkotás célja:

A Fotográfia lényegének meghatározása, a Spectator szemszögéből, amelyhez a fenomenológia kölcsönöz nyelvet, tervet és célt.
A fotográfia ontológiai megközelítése.
Egy "eidetikus" Fotó-tudomány felvázolása. [A vágy és a gyász ("kincsként őrizgetve bánatom vagy vágyakozásom")]

Az elmélet eredeti alkalmazási területe:

strukturalizmus, generatív nyelvtan

Az elmélet háttérdiszciplínái:

fenomenológia
szociológia
szemiológia
pszichoanalitika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Photography: A Critical Introduction. Edited By Liz Wells. London and New York 2000.
Társadalmi kommunikáció. Szerkesztette: Béres István - Horányi Özséb
Roland Barthes: A szöveg öröme. Osiris Kiadó, Budapest 1996.

Az összefoglalót készítette: Kemenesi Zsuzsanna
Dátum: 2003. 02. 19.